Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska fővárosa - Kőhegyi Mihály: Bajaiak az első zsidó kongresszuson (1868)
Kőhegyi Mihály héber beszédet már nem éltette.5 Mendelssohn Mózes, a zsidó filozófus, mintegy végleg szentesítette a modem zsidó-német nyelvházasságot, mikor megjelentette a maga Tórafordítását. A divatosan gondolkodó közép-európai zsidók számára ezzel csaknem szent nyelvvé vált, sőt kimondottan a vallási kifejezés nyelve lett, amelynél csak a héber volt előbbre való.6 Az erjedés Baján is megindult, az új jövevények felerősítették ezt. Ráadásul az egész folyamatot színezte az egyre inkább előtérbe kerülő emancipáció kérdése, melyet a polgári átalakulás tűzött napirendre. Ennek ideológiája, a természetjogból táplálkozó liberalizmus, a feudális alávetettség valamennyi formáját elvetve, az egyén szabadságát, a törvény előtti egyenlőséget, a kereskedelem, az iparűzés szabadságát hirdette, s nem ismert különbséget származás, nemzetiség, vallási hovatartozás tekintetében. A zsidók egyenjogúsításának eszméjét a magyar országgyűlésen - a liberális táboron belül - a legkövetkezetesebben Eötvös József képviselte. A köréje csoportosuló centralisták a polgári haladás előfeltételének a jogrendszer és a politikai intézmények gyökeres reformját tekintették. Eötvös e formálódó gondolatkör képviselőjeként országgyűlési beszédén kívül a Budapesti Szemlében közölt írásában (1840) értekezik a zsidóság helyzetéről.7 Cikkében nemcsak jogkiterjesztést, hanem emberi méltóságot és megbecsülést is követel: „Ha szívébe nézhetnénk, ha tudhatnék gondolataikat, ha sejtenők az érzelmeiket, melyek keblét kínozva átjárják, talán becsülnünk kellene, kit oly hidegen megvetünk” — írja.8 Ismeretes, hogy 1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig a vén Európán.9 Diósy Márton egyetemi hallgató - az asszimiláció egyik fő szorgalmazója - rövid programot fogalmazott meg: „Magyarosodjunk, és magyarosítsunk, hogy polgárítassunk.”10 A nagyváradi zsidók egy csoportja 1848 júniusában folyamodványt intézett a kultuszminiszterhez, melyben egy zsidó vallási zsinat összehívásának tervét fogalmazta meg annak érdekében, „hogy a mosaismus illatos kertjét elborított, sötét időben észre nem vett s káros gallyakat lenyesetendjük.”11 Ennek nyomán az országgyűlés többször is foglalkozott a zsidók ügyével, de csak 1849. július 28-án döntött érdemben, amikor már elkezdődött az orosz-osztrák hadak előrenyomulása. A Szegedre menekült országgyűlés - Szemere Bertalan miniszterelnök előterjesztésében - egyhangúlag elfogadta a törvényt.12 1848-49 bizakodó érzéssel töltötték el a zsidókat afelől, hogy további asszimiláció, egyben további emancipációhoz vezet. A szabadságharc bukása után azonban a császári hatóságok sértetten, bosszúsan tekintettek a zsidókra, akik megtagadták a császárt, 5 HAHN 1995. 133. 6 H1LLEL 1987. A 2. jegyzet. 7 EÖTVÖS 1981. 8 Idézi BALLAGI 1840. 135. 9 ERÉNYI 1996. 39. Zsidó szempontból tárgyalja a szabadságharcot. 10 SÁNDOR 1995. 301. 11 BERNSTEIN 1898. 248. 12 SÓS 1941.61-63. 76
