Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Kriston Vízi József: Garán élő nemzetiségeink téli szórakozásformái és alkalmai
Kriston Vízi József 2900 főt számláló, mérnökien szerkesztett alaprajzú települést.8 Az ott szerzett tapasztalataim és kutatási eredményeim bemutatására akkor a „Duna-Tisza közén élő népcsoportok hagyományai” című nemzetközi néprajzi konferencia során nyílott alkalom.9 A garai beszélgetőtársakkal kialakított ismerősi, vagy egy-egy esetben barátivá vált viszony azt eredményezte, hogy a nagy tekintélynek örvendő Dujmov Jakabtól (a helyi Horvát Kisebbségi Önkormányzat akkori elnökétől) 1997 februárjában meghívást kaptam a garai bunyevácok hagyományosan zárt körű farsangi férfi báljára: a „músko prélo”-ra. A Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Alapítvány, valamint a Hajdú István vezette Nemzetiségi Központ anyagi támogatásával, Pintér László kollégámmal egyetemben egy pénteki napon részt is vettünk a szombat hajnalig tartó s igen mozgalmas férfibálon.10 n. A garaiak megszokták, hogy az év első két hónapjában szinte minden szombaton kitáncolhatják magukat. A hagyomány nem szakadt meg az idén sem. Január 16-án sváb bált rendeztek. Január 30-án bunyevác prélora került sor Krékity István és zenekarának közreműködésével. A február 6-i székely bálon a Rabár-zenekar szórakoztatta a közönséget. Az iskolások farsangi bálját február 13-án, szombaton délután tartották meg. Az évtizedes hagyományokkal bíró asszonybált február 20-án rendezték meg a Kultúrházban, s azon ismét a vaskúti Bohémek nevű zenekar szerepelt. A sorozat február 27-én, a Músko préloval ért véget. Mint e rövid elöljáróból is kiderülhet, Garán január közepétől február végéig 6 bált tartottak /rendeztek, amelyből négy a hagyományos farsangi időszakra, kettő pedig már a böjtire esett. 1. A sváb asszonyok és leányok körülbelül századunk 30-as éveinek végéig tartották a fonójárást - Spinnstube néven —, ahol persze a hagyományos fonalkészítés mellett horgolni, hímezni is összejártak. A többnyire megállapodott, 6—8 közeli szomszéd házaspár két vagy három korosztálya külön-külön járt, estéről-estére máshová látogatóba, beszélgetni. A férfiak a ház egyik külön szobájában, vagy ha csak egy helyiség állott a rendelkezésre, egy nagyobb asztalnál kártyáztak - de csak kukoricaszem volt a tét, illetve a nyereség. A társas együttlét és szórakozás ilyen téli ideje alatt - mindenki elmondása szerint - a hosszú estéken fejenként legföljebb 4-5 pohárka (maximum fél liter) bor fogyott el.11 A mai öregek fölemlegetik, hogy egy-egy jó hangulatú esten harmonikást hívtak, vagy a zene értő házigazda vette elő hangszerét. Kivitték a szobából a bútorokat, s ott táncoltak éjfélig. A század elején a húshagyó kedd a falusi sváb fiatalok nagy vigasságának a napja volt. Itt-ott divatban volt az álarcos felvonulás, amely egy-egy eladó lány háza felé 8 MERK 1997. 9 KRISTON VÍZI 1997. 10 Az eseményt videó-, fénykép- és magnetofon-felvétel segítségével örökítettük meg. 11 KRISTON VÍZI 1997. 16-17. 32
