Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Wicker Erika: Bácsalmás–Óalmás későközépkori rác temetője
Bácsalmás-Óalmás későközépkori rác temetője származású közösség temetőjét tártuk fel. A szerbiai és dél-romániai analógiák mellett történeti adatok is segíthetnek a kérdés megválaszolásában, melyek közül most röviden csak néhányat említünk. Bizonyosnak vehető, hogy a 16. században a Halmásnak nevezett területen szerb lakosság élt, akiknek nagyobb része 1598-ban Esztergom vidékére költözött. A kalocsai érsekség 1678. és 1679. évi adójegyzékeiben a halmásiak (hajmásiak) 3 forinttal szerepelnek. Ez az az időszak, melynek során még biztosan használták az óalmási temetőt. A falu, melynek nyomát „némelyek [...] a maitól nyugatra, a Kígyós mocsár mentében vélik... ” látni, ezután valószínűleg elnéptelenedik. Almást 1703-tól kamarai pusztaként emlegetik, s elsősorban bunyevácokkal történő újratelepítésére 1711 -ben kerül sor. Az ezt követő török elleni háború során azonban az új telepesek is elhagyták otthonukat, s amikor néhány évvel később visszatértek, „az elmenekült almásiak nem költöztek vissza régi helyükre, O -Almásra, hanem [...] megvetették a mai Almás alapjait”.16 Egy 1728-ból származó feljegyzés szerint „...az almásiak 1716-ban szétszéledtek, de 1719-ben hagyták el végérvényesen Almást, azaz Ó-Almást”, mely „a mai helyétől nyugatabbra állott, az Almás nevű patak mellett. E patakot ma Kígyósnak hívják. ”16 17 írásos adatok szerint az új helyre települt községnek kezdetben két temetője volt: „az egyik egészen kis temető a templomocska körül: egy másik nagyobb kint a határban. [...] Mikor a plébánia megalakult és a nép is jobban szaporodott, nem használták a templom körüli temetőt, hanem csak azt, amelyik kinn volt a határban. 1748-ban már ez a helyzet. Az 1767-es egyházlátogatás idején még mindig ez a messze fekvő temető volt használatban, amelyről azt mondja, hogy háromnegyed órányira van a községtől és a török kivonulásának idejéből való[...] Azt hiszem, ez a régi ó-almási temető lehetett, melyet a község áttelepülése után is továbbra használtak. 1767-ben [...] még mindig a távoleső temető volt használatban. Éppen a távolság miatt nagyon el volt hanyagolva: nem volt kerítése, ezért: a jószág bejárt legelészni, sőt a csordapásztorok tüzet rakván, még a kereszteket is elégették. ”18 Egyelőre nincs okunk kételkedni abban, hogy az 1993. évi leletmentés során ennek a régi temetőnek egy részét tártuk fel: a leletanyag alapján feltételezhetően az 1711. évi újratelepítés előtti lakosság temetkezései kerültek elő. A felmerült kérdésekre megnyugtató választ - a széles körű analóg anyag illetve a néprajzi adatok mellett - az adhatna, ha sikerülne a teljes temetődomb feltárását elvégezni. Erre azonban jelen körülmények között kevés remény van. 16 UDVARDI é n. A kézirathoz Sövény Mihály szívességéből jutottam. 17 UDVARDI é.n. 9-10. 18 UDVARDI é.n. 72-73. 29
