Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
A Duna és a Tisza között I. - Balogh Csilla: Egyedi díszítésű avar edény Kiskunfélegyháza határából
Balogh Csilla ellenére Csallány Dezső a 42. sír edényét a 7. század elejére keltezte.12 Vida Tivadar a korongolatlan palackokat a kora és a közép avar korra tette.13 Az edény formájánál érdekesebb a rajta látható minta, ami három, a perem és a nyak találkozásánál található, szimmetrikusan elhelyezkedő stilizált fa. Ezeket még az égetés előtt valamilyen hegyes tárggyal karcolták be. A három rajzolat méretben közel azonos (2,3-2,6 cm), a fa törzséből induló lefelé haladó ágak száma változó (6-7). A stilizált fa lefelé hajló ágai miatt leginkább fenyőfát idéz. A bekarcolás mint edénydíszítő-technika igen gyakori a kárpát-medencei avar anyagban a 6. századtól egészen a 9. századig. Nagy gyakorisággal fordul elő kézzel formált, hurkatechnikával készített edényeken, valamint korongoltakon egyaránt. Leggyakrabban a bekarcolt hullámvonalkötegekkel és a párhuzamos vonalkötegekkel találkozunk, amelyek az edények oldalát, ritkábban kihajló peremét díszítik. Ritkábban függőlegesen az edény testét borítják a bekarcolások. Ezeket valamilyen fésü-szerű fogas tárggyal karcolták be a teljes száradás előtt. Ennél sokkalta ritkábban találkozunk az edényeken egyedi megfogalmazású bekarcolt díszítésekkel. Ezek minden esetben kézzel formált, durva edényeken figyelhetők meg. A bekarcolt motívumok alapján ezeket a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. Emberábrázolásos edény14 Szentes-Berekhát 68. Sír15 Mezőberény-Homokbánya16 Mindkét edény kézzel formált fazék, de míg a szentesi sírból, addig a mezőberényi egy tüzelőgödörből került elő. Az ábrázolásokkal kapcsolatban különböző álláspontokat képviseltek az egyes kutatók: Fehér Géza a szentesi edény ábráját a mádarai barlangfeliratokhoz hasonlónak vélte és azt bolgár-török rovásírásnak tartotta.17 Csallány Dezső véleménye szerint szimbolikus emberábrázolásról van szó.18 A Jánoshidai temető 228. sírjának csont tűtartóján előforduló emberformát a többi motívummal együtt László Gyula tamgának tartotta.19 Az utóbbi példa esetében az ábrázolás annyira sematikus, hogy valóban nem állítható teljes bizonyossággal, hogy emberalak lenne, azonban a fenti edények esetében 12 CSALLÁNY 1940. 128. 13 VIDA 1995. 286. 14 Ezeken kívül a Don vidékéről is ismertek emberalakos edények, melyek avar jellegű leletekkel együtt kerültek elő (BÁLINT 1990. 54.), valamint egy Baéko Petrovo Selon előkerült edény három emberalakja is ismert (MRKOBRAD 1980. XCVII. t. 8.). 15 CSALLÁNY 1934. 16-17., LXVIII. t. 32. 16 MRT 1998. 579-580., 95. t. 3. 17 FEHÉR 1931. 155-156. 18 CSALLÁNY 1934. 17. 19 LÁSZLÓ 1955. 46. kép 170
