Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
A Duna és a Tisza között I. - Kelemen Márton–Rózsa Gábor: Csallány Gábor Bács-Kiskunban
Csallány Gábor Bács-Kiskunban (1912. szeptember 4.): „Kedves jó Szüleim !/Mivel mi jelöltnők már nem itt a zárdában alszunk, hanem a számunkra megvett házban, hol nincs vízvezeték, azért kérem szépen kedves Szüléimét legyenek szívesek egy bádog lavórt kancsóval együtt küldeni... ’’ A téli udvaron készült amatőr képek ugyanezt a véghetetlen egyszerűséget mutatják a jelöltnőkről. Egy-egy hivatalos ügy intézése adott néha alkalmat egy-egy levélváltásra: „Nagyon szépen kérném, hogy a keresztlevelemet legyenek szívesek elküldeni (sürgősen). Azt mondja a Főnöknő Tiszt, néni, hogy Apuka, mikor érettem Szabadkára folyamodott, haza vitte. Most pedig szükség volna rá. ’’ (Dók. 20.) Csupán egy eltévedt rokoni lapból tudjuk, melyet Hőnig Margit mostoha-nővére Aradon adott fel, hogy Ilonka végül is Újvidékre került, az ottani zárdába, feltehetően az elemi iskolába tanítónőnek. (Dók. 23.) A Szentszékhez küldött hároméves jelentésekből tudjuk, hogy a társaságnak akkor 33 háza volt, és Újvidéken 12 iskolás- és 5 házi-nővér működött.7 A szerény kis hagyatékból előkerült a régi polgárista osztálytársak 5 éves találkozóján készült csoportkép is, melyen már az eladó-sorba került virágzó szépségek csodálhatok. A dátum 1914. július 1. Ezek a mosolygós lányok már két napja tudhatták, hogy Szarajevóban megölték a trónörökös párt, csak még azt nem sejthették, hogy ezzel vége is lett a „boldog békeidők”-nek. Július közepén Ilonát már Kalocsán találjuk. Az ottani 55 iskolás nővér egyike, aki 1914. július 22-én, beöltözése napján tizennyolcad magával felmentést kapott az érseki helynöktől a hozomány kötelezettsége alól.8 Csallány Gábornak akkorra már nyolc gyermeke volt, és egy kórházgondnoki fizetésből tartotta el a családját. Kislánya, Mária Andrea novicia a fején fehér rózsakoszorúval állt a kalocsai kertben Balaton János kamerája elé. (Dók. 6.) (3. kép) Az ünnepről a társulat naplója röviden így emlékezik meg9: „Ma 5 órakor volt a felkelés. Fél hatkor mise, a nővérek fél hétkor kezdték a Szent Beöltözés szertartását. Povischil kanonok Úr 41 posztulánst öltöztetett be a szerzet ruhájába. Az új nővérek velünk étkeztek a felső refektóriumban. Az újonnan beöltözöttek hozzátartozói a kertben étkeztek, mintegy 130-an. ” Ez alkalommal Csallány Gábor biztosan nem először járt már Kalocsán. Ugyanebből a kertből és talán ugyanebből az időből való két másik nővér fényképe is, melyekről csak sejtjük, hogy egyikük Mária Andrea volt tanárnője, Mária Coelestina lehet. (Dók. 7-8.) Fennmaradt egy kéziratos bíztató kártyája még 1913 májusából, melyet Csallány Ilonának és a kedves IV. éveseknek címzett Kalocsáról, az ottani szanatóriumból. Ebben köszönte meg az érette mondott imákat, lapját pedig így zárta: „Krisztus kegyelme s öröme velünk, — főleg most a képesítőig! — Isten velünk !’’ (Dók. 22.) 7 BKML.XII/6. 2.d. Relatio quinquennalis. Bács-Kiskun Megyei Levéltár 27 doboz + 2 kötet = 3,02 fm terjedelmű levéltári fondja, melyet 1999. március 18-án a Kiskunfélegyházi Levéltárban volt módomban tanulmányozni: A Miasszonyunkról elnevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Szerzetes-Társulatának iratai. Fondleírással. 8 BKML. Xll/6. 24.d. Hozomány ügyek. 4304; 4330 sz. 9 BKML.XX/6. 14.d.: Tagenbuch 1/430. 143
