Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Emlékezés a szabadságharcra - Farkas Lajos: Petőfi-kultusz Szalkszentmártonban
Petőfi-kultusz Szalkszentmártonban is sokan találkoztak azokkal az emberekkel, akik személyesen találkoztak Petőfivel, és ismerték őt. Ezeket a századvégi-századeleji embereket nevezzük a második generációnak. Nekik személyes élményeik már nem voltak, de ők voltak az átvevők, továbbítók. Ettől a második generációtól vettek át elbeszéléseket, visszaemlékezéseket olyan lelkes Petőfi kutatók ott Szalkszentmártonban, mint Majsai Károly és Matics Pál. De térjünk vissza az 1901. március 15-ei ünnepségre, amikor az emléktábla leleplezése megtörtént. Az ünnep délelőtt fél 10-kor kezdődött, mégpedig a községházán rendezett díszüléssel, majd az ünnepi istentisztelettel folytatódott. A templom hajóját - zsúfolásig - több mint ezer ember töltötte meg. Itt Máté Elek dunavecsei református lelkész lendületes szónoklatban dicsőítette a szabadság emléknapját, s ezzel kapcsolatban Petőfi Sándor emlékét. Az istentisztelet után a déli harangszó alatt az ünneplő tömeg a nagyfogadó (ma a múzeum) előtti térre vonult, melyet aznap neveztek el Petőfi térnek. Lehet azt mondani, hogy ekkor Szalkszentmárton szinte apraja-nagyja ott volt, több mint kétezer ember. A Himnusz után Bartók Lajos Várjátok Petőfit című költeményét szavalta el. Utána Nyári Pál református lelkész mondott ünnepi beszédet, mire lehullt az emléktáblát takaró lepel, s látható lett Petőfinek fehér márványból faragott dombormívű képmása. Ezután következett Ferenczy Zoltán felolvasása, majd Gaál József az emlék- bizottság titkára elszavalta a Nemzeti dalt, majd pedig a Szózattal zárult az ünnepély. Az ünnepi lakomán - melyet abban a gerendás nagy szobában tartottak, ahol egykor az öreg Petrovics vendégei mulatoztak - Benyovszky Sándor gróf, Földváry János, Bartók Lajos és Váradi Antal mondtak pohárköszöntőt. Ezután az ünnepség után hosszú évekig nincs jelentősebb megemlékezésről írásos bizonyítékunk, egészen 1923-ig, amikor is a költő születésének századik évfordulója alkalmából Szalkszentmártonban emlékünnepélyt rendeztek, mégpedig a kunszentmiklósi református főgimnázium támogatásával. Az eseményre 1923. február 18-án került sor, ünnepi rendje pedig a következő volt:- délelőtt fél 10-kor istentisztelet a református templomban- ünnepély a Petőfi emléktábla előtt- társas ebéd a Petőfi vendéglőben (ma múzeum)- délután 3-kor ünnepi előadás a Gazdakör nagytermében- este 7-kor ünnepi megemlékezés szintén a Gazdakörben, majd táncmulatság az iskola termeiben. 1924-ben újabb rangos ünnepség volt Szalkszentmártonban. Március 15-én került sor a község szülötte, Verebes Károly budapesti műbútorasztalos által elkészített Petőfi relikviák rekonstrukciójával a hajdani vendégfogadóban Petőfi Sándor egykori lakószobájának kialakítására. Az 1924-es Petőfi szoba avató ünnepsége után négy évvel találkozunk írásos emlékkel március 15-éről. A helyi református egyház presbiteri jegyzőkönyvének 69. oldalán ezt olvashatjuk: „Ma 1928. február 28-án a lelkész elnök azon óhajának ad kifejezést, hogy nagy nemzeti ünnepükön, március 15-én a tőlünk telhető legimpozánsabb módon ünnepeljük meg, mit a presbitérium kész örömmel tudomásul venni és tőle telhetőleg igyekezni telyesíteni is.” Ha az elkövetkező esztendők során írásos emlék nem is maradt meg, minden évben az egész község ünnepe volt március 15-e. A megemlékezések központi alakja természetesen mindig Petőfi Sándor volt. Az ünnepi beszédeket tartók 137
