Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Múzeumi percek - Merk Zsuzsa: Két kiállítás képei
Két kiállítás képei iskolában szerzett ismereteiket figyelembe véve. Mindezt a muzeológusnak kell végeznie, hiszen közművelődési szakember a múzeumok túlnyomó többségénél nincs, s maga a szervezőmunka is rá hárul. A közönség számára leginkább múzeumi feladatnak tűnő kiállításokról még nem is beszéltünk. A múzeumban dolgozónak gyakran teszik fel a kérdést: Mit csinálsz te a múzeumban, hiszen ottjártamkor sohasem találkozom veled! Vagyis a szakmán kívülinek csak egyetlen helyszín létezik, ha múzeumról van szó, s ez pedig a kiállítás. Tudomásul kell vennünk, s kellő súllyal kell kezelnünk, hiszen erről ítéltetünk meg, s egy kisebb közösség, mely tájmúzeum esetében egy város közönsége, szinte csak ezt látja munkánkból. Jelenleg állandó kiállítások rendezésére nincsenek meg a törvény előírásai szerinti — s ezáltal, vagyis a normatívák által biztosított, a megyei költségvetésben is szerepeltethető - anyagi feltételek. És mit tehet az ember, ha muzeológus? Igyekszik mindent megmozgatni egy közösségi cél érdekében: pályázik, hogy kiállítás legyen. Mert ha tudomásul vesszük, ha nem, a közönség szempontjából ettől vagyunk múzeum, s nem csupán poros tárgyak őrzői (ha meg tudjuk őrizni őket). Ez a huszonkettes csapdája. Baján, ahol élek, az intézmények - legyen iskola, vagy közművelődésre szakosodott intézmény - igen sok kiállítást szerveznek és nyitnak meg. Több ÁMK, a művelődés háza rendez kiállítást, s gyakran a hét minden napjára, vagy egy napra több megnyitó esik. Vagyis, ez a kultúrára fogékony polgárváros megteremtette a kiállításait úgy, hogy a múzeumra nincs szüksége ebből a szempontból? A városi kiállítások többsége képzőművészeti, hiszen - ahogy időszaki kiállításainknál öngúnnyal igen gyakran mondjuk - költségeiben csak méhészdrót kérdése. Illetve szemé, érzéké, léleké, tudásé, de hát az ugye nem kerül pénzbe. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy igenis szükség van a múzeum sajátosan építkező kiállításaira. Minden úgymond „vidéki múzeum” dolgozója szembesül ezzel az elvárással. Mi bajaiak gyakran kaptuk vádként az elmúlt évtizedekben, hogy miért csak halászati kiállítást lehet látni nálunk, s mióta nincs, csak az a kérdés hangzik el, hogy miért nincs, hiszen ettől vagyunk bajaiak. Meg kell-e felelni mindenáron a közönség igényeinek, vagy egyfajta arisztokratikus elzárkózással, mintegy védőpajzsul tolni magunk elé a „kötelezően ellátandó feladatok” sorát - hiszen anyagiakban már ez is több, mint amivel rendelkezünk - s a költségvetés szabta korlátokat? A múzeum bizony kiállítóként is fontos szerepet játszik, mert ez az intézmény képes, éppen állandó kiállításai révén az adott város és környékének reprezentatív bemutatására. Időszaki kiállításainkkal, melyek esetünkben is zömmel képzőművészetiek - a bajai múzeumnak igen értékes gyűjteménye van egy dologban lehetünk mások, mint a város más intézményei által rendezett hasonló témájú kiállítások. Egyfajta következetesen betartott minőséggel és színvonallal. Oly kevesen vagyunk muzeológusok és más múzeumi dolgozók, hogy kiválóan megtanultunk szöggel, méhészdróttal s egyébbel bánni, hiszen kiállítás-rendező nálunk nincs. Úgy vélem, eddig sikerült egy másságot, a múzeumi kiállítás másságát megteremtenünk. 109
