Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Múzeumi percek - Solymos Ede: Egy néprajzos naplójából
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 101-106. p. Sólymos Ede Baja Egy néprajzos naplójából A Bajai Múzeum halászati gyűjteménye Ifjú koromban, a harmincas-, negyvenes években a néprajz nem volt még közismert tudomány. Akik hallottak is valamit róla, azok is csak a díszítőművészetet, népviseletet, néptáncot, népdalt, népmesét sorolták ide. Én sem tudtam többet róla, mikor a földrajz és történelem mellé harmadik szaknak felvettem. Nagyon elcsodálkoztam, mikor újdonsült barátom, az akkor már utolsó éves Gaál Károly azt mondta, hogy ő halászattal foglalkozik. — Hát az is néprajz? - kérdeztem. Kezembe adta Herman Ottó könyvét, amit egyvégben kiolvastam, aztán hetekig céduláztam, s mikor az akkor kinevezett professzorunk Ortutay Gyula megkérdezte, hogy mivel akarok foglalkozni, már határozottan válaszoltam, hogy a halászattal. Bajára is azért jöttem, mert Takáts Endre főlevéltáros és múzeumvezető azzal csábított, hogy itt nagy dunai múzeumot kell csinálni és egy év múlva halászati kiállítást. Megérkezve felmértem a halászati gyűjteményt. Állt egy szigonyból és az egyfából vájt csónakból. Egyik első gyüjtőutam a halásztanyákra vitt. Miskolczy Feri bácsi, aki tiszteletdíjas képtárfelügyelő volt, valahonnét kölcsönkért egy csiklit, s egyik reggel feleveztünk a rezéti halásztanyára. Felejthetetlen élmény volt, a hatalmas fák alatt fehérre meszelt, tapasztott sövényfalú kunyhók, egyiknél kenyérsütő kemence, másiknál disznóól, és rengeteg halászszerszám, s nyolc-tíz halász, a többség idős, akik még az ánti világban kezdték a mesterséget. Hej, ha akkor mai ésszel gyűjthettem volna! Feri bácsi mindjárt meg is festett néhány kunyhót. Aztán következett a csertai tanya, majd a szeremlei. Ezekre már egyedül mentem, s igyekeztem szerszámokat is szerezni. Mikor hazaértem az első hálóvarsával és vesszőkosárral, nagyot néztek: te ezeket akarod kiállítani? Akkor még sok időm nem volt a gyűjtésre, mert a szakdolgozatomat kellett megírni és a képesítő vizsgát letenni, de szeptember végén Pesten kezdtem a Szabadságiad alatt, ahol akkoriban tekerőtáplisok tanyáztak, aztán Százhalombattán folytattam. Három halász dolgozott kishálóval. Remek fényképeket készítettem az egyszerű kis harmonikás Beltikámmal. A halászoknak nem hoztam szerencsét, egész délelőtt annyit fogtak, hogy délben meg is főzték ott a parton, a Dunából merített vízzel! Pedig a battaiak arról panaszkodtak, hogy feléjük piszkos a Duna. Abban az időben történt az is, hogy szeremlei halászokkal mentem hálóvetésre. Egyszer csak a kormányos fogja a szapolyt, megmeríti a ladik mellett és iszik. A gép a nyakamban lógott, felkaptam és © Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
