Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Kalocsai Sárköz
Két bátyai pentaton dallam A II. számú dallamtípus 3 dallama lá-pentaton, 5 pedig dunántúli pentaton. Ambitusuk még szűkebb, mint az előbbi daltípusé. A II/2. sz. dallamtípust kivéve, amelynek hangterjedelme eléri a kis szeptimet (VII-b6), az összes többi kis szekszt ámbitusú: VII-5. Hangkészletük: s, 1, d (di) r m. Paksa Katalin tanulmányában megállapította, hogy a magyar népzenekutatás sokkal nagyobb figyelmet fordított a nagy hangterjedelmű, ereszkedő pentaton dallamokra, mint a kis ámbitusú, nem kvintváltó dalokra. Ezek főképpen a leginkább hagyományőrző vidékekről - Dél-Dunántúl, Zobor-vidék, Mezőség, Székelyföld, Gyímes, Moldva - kerültek elő főképp az újabb gyűjtések nyomán nagyobb számban, s meggyőzően bizonyítják: „nem romlott, kopott változatok, hanem a dallamfejlődésnek korábbi, előző állomását képviselik, az ötfokú dallamosságnak azt a legegyszerűbb fokozatát, amelyből az oktáv kettőzés hiányzik, és az öt hangból álló hangkészlet ámbitusa legkisebb (szext: szo-la-do-re-mi).”11 A bemutaott két bátyai népdaltípusnak nyilván azok a régebbi változatai, amelyekben kisebb hangterjedelmet találunk (I./ 4., 1., 2., II./1., 3., 4., 5., 6., 7., 8.). A két bátyai daltípusra jellemző a lépegető dallammozgás. Kvint, kvart, tere és egy szext ugrás csak a sorváltásoknál az új sor elején (az I./4. sz. dalban a 3. sor végén) fordul elő. A Csillagok, csillagok... 3 zenei gondolatból építkezik, szerkezetük AAkBC.11 12 Az I./5. dal még egy új dallamsorral bővül. Az A sorok emelkedő-eső (domb motívum) dallamvonalát, amelyek eljutnak „fa”-ig a B sor lejtő motívuma követi. A dallamot a C sor karakterisztikusabb domb motívuma zárja le úgy, hogy nem éri el legmagasabb pontján a „fa” hangot. A dal a magyar népzene régi rétegébe illik. A Járdányi-féle rendszerben leginkább az I. B/2 típusba lehetne helyezni.13 Vagyis „a kezdő sor magasabb a záró sornál”, és a „második sor magasabb a harmadiknál”. A régi réteg jellegzetességei még a 4 - 6 szótagos izometrikus sor, a dunántúli pentaton hangsor, a b3 főzárlat, s a díszített előadásmód. (1 b3 VII kadenciájú dalt a magyar népdalgyűjteményekben nem találtam.) A II. sz. dal két dallamsorból építkezik, minden variánsa AABA szerkezetű új stílusú népdal. Ez a visszatérő forma Szabolcsi Bence szerint a török után nyugat európai hatásra vert gyökeret nálunk.14 Itt a két A sor „völgy” motívuma az alsó „szó” váltóhangról jut az alaphangra, s ezt a B sor „domb” motívuma követi. A B sor azonban csak a dal kezdő hangjának (mi) magasságáig jut el, s így nem „szárnyal” úgy a dallam, mint azt az új stílusú népdalokban megszoktuk. Azért sem érezzük igazi új stílusú népdalnak, mert minden kádenciája első fokú. Ehhez jön még egy idegen eredetű ún. mazurka ritmus, amely következetesen végigvonul az egész dalon, izoritmikussá téve azt. A Járdányi-rendszerben a II. B/a csoportba lehetne besorolni.15 11 PAKSA 1982. 527-553. 12 A második sor csak kádenciájában tér el az elsőtől, nem Iá, hanem di.. 13 Magyar Népzene Tára 1973. 14 Hivatkozik rá: VARGYAS 1981. 334. 15 „A kezdő és záró sor azonos. A második sor azonos az elsővel. Lejtő (hullámos) kezdő sor.” 55
