Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna és a Tisza között
„A ’ Tiszát a ’ Dunával öszve kaptsoló tsatorna, mellynek hellyét nem tsak... veszélyesnek tartotta, és „szelídebb” magassági nyomvonalvezetéssel tervezte meg a csatornát a Dunaharaszti-Bugyi-Kunszentmiklós-Szabadszállás-Kiskunfélegyháza- Csongrád kerülő nyomvonalon.28 A vonalvariációk szintezését Franz Reiter és Ferdinand Brandstetter osztrák térképészek szintezték, a Harasztiból Kecskeméten át Szegedre, valamint a Csongrád-végpontú csatornának a Szegedig meghosszabbított leágazását pedig a Tisza-mappáció mérnökei készítették el Lányi Sámuel vezetésével. A csongrádi és szegedi torkolatokat Nagy István tiszai mérnök tervezte meg. Ezek a tervek mind megvannak.29 Az 1839/40. évi országgyűlésen már ezek a tervek kerültek a plénum elé, de akkor viszont inkább a vasutak kerültek előtérbe. Lóvasút járt az építőanyaggal Kőbányáról Pestre, a nádor is inkább a függővasutat támogatta Szolnok irányába és már csak pár év kellett, hogy Pest-Vác és Pest-Szolnok között meginduljon a vasútépítés, Magyarországon először gőzmozdonyú vontatásra. A második Duna-Tisza csatorna ideája bevonult a Nagy Politikai Toposzok világába. A Bach-korszakban pl. fel sem merült, de a kiegyezés után, amikor lassan- lassan befejeződött a Tisza szabályozása és megindult a másodlagos küzdelem az ármentesített területek megművelésére, egy új fogalom, az öntözés és a termőföldek vízhasznosítása tekintetében újra előtérbe kerültek az ún. kettős hasznosítású csatornaprogramok. A kereskedelemügyi minisztérium 1903-ban létrehozta a „Duna-Tisza csatorna előmunkálati irodát”, hogy a szükséges mérnöki munkát elvégezzék. Sajátos „kövülete” ennek a főként csak felsőgeodéziai munkának, hogy Pest-Pilis-Solt-, Bács- Bodrog és Csongrád vármegyében mintegy félszáz különleges magasságjegyet helyeztek el süllyedésmentes, megbízható öreg épületek falán. Ezek a „D.T.CS.” jelű álfuratos öntöttvas falitáblácskák alig tenyérnyi méretükkel az utolsó tárgyi bizonyítékai voltak a csatorna-ügynek.30 Darányi Ignác (1849-1927) földművelésügyi miniszter az 1908. évi 49. törvénycikk indoklásába belevette: „Hogy víziútjaink az ország közgazdaságában arra a fontosságra emelkedhessenek, melyet a jövőben betölteni vannak hivatva, arra nézve elengedhetetlen feltétel, hogy azok a Duna-Tisza közötti csatornával egészíttessenek ki. E csatorna nélkül meglévő víziútjainkat sem a bel- sem a külforgalom tekintetében nem használhatjuk ki.” Pedig akkor még volt egy Duna-Tisza csatornánk - Bácskában. Trianon után az is elveszett. Azóta „egyre égetőbb” és „nélkülözhetetlen”, ez a csatorna - de csak a politikában ! „A gyilkos béke” levágta a Duna-Tisza érintkező részeit, és innentől kezdve egy szép műszaki elképzelésből, melyet még a XVIII. században beigazolt egy tisztességes vállalkozás, lelketlen politikai szájtépés lett. Még Rákosi Mátyás sem hagyta annyiban, hiszen ha a „Láncos Kutyáknak” van Duna-Tisza csatornájuk, akkor mi felmutatjuk a „Terv-csatornánkat”! Nem volt olyan iskolai térképünk, de még a domborzati lapokon is olvashattuk és láthattuk is 1947 óta, hogy 28 BOGDANFY 1907/1921. 29 MOL. S. 12. Div. XI. No. 77: 1-2-3., és Div. XIX. 99-102. 30 BENDEFY 1958. 263. 5. kép (4.35 ábra nyomán) 159
