Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Kalocsai Sárköz
Szokástárgy vagy játékszer? egyik csoportban aranypapírból való köpenyt viselő gyalogpásztor, vagyis „karácsonyi juhász”, kiskutya és kézzel formált s fehérre meszelt 4 agyagbáránka - ahogy azokat annak idején az öregcsertői Morvái Istvánné 1968-ban megálmodta. A kalocsai múzeum leltárkönyve azt is jegyzi, hogy 1979 nyarán Pécsiné Ács Sarolta - Sárika néni - kérésére, ajándékul kerültek be ide, majd a kiállításba.17 E kis csoport mintegy folytatása a piros vászonanyagból kabátot kanyarított, vattával bevont testű, gyufaszál lábakon támaszkodó festett agyagszamárra ültetett juhász, valamint az előtte vonuló 7 darab aprótestű - magasság: 5,4 cm, hosszúság: 8 cm - bárány.18 Készítőjük 1981-ben Takács Sándor volt, aki Keserűtelken még abban az évben ajándékozta Bárth János révén a múzeumnak házilagos alkotásait. A harmadik, az előzőektől kissé különálló, illetve valamivel távolabb rendezett csoportban az öregcsertői Tamás Istvánnétól gyűjtött, de jóval korábban: 1950-ben készült figurák találhatók. A botjára támaszkodó, gyalogos „karácsonyi juhász” előtt fehérre meszelt, de zöld és ezüst sztaniolcsíkokkal(l) díszített „betlehemös szamár”, egy apró kutya, valamint három, piros és kék színű nyak- és derék szalagpánttal ellátott, agyagból formált „betlehemös báránka”19 lesi a karácsonyi asztalt vagy az Antal Géza által 1970-ben készített betlehemet, amely a Kalocsán oly ismert eperföldi templom kicsinyített mása.20 A távolabbi Kecelen „a betlehem belsejét az anya készítette el. Tőle származnak az agyagállatkák és a belső berendezés[...] A betlehemi jelenet emberalakjai viszont búcsúból származó szobrocskák voltak.”21 Ám, ahol e kis figurák csupán egy-egy példányban, már nem az ünnepi szokásgyakorlat - betlehemes - vagy templomi bemutatás közvetlen céljával készültek, mint pl. Drágszélen később, ott és úgy ezek immár az alkalmi játékszerré válás/alakulás folyamatába kerültek.22 Másutt, városiasodó körülmények között s főként az első világháború után, a nagyünnepek - Karácsony, Húsvét és Pünkösd - erőteljes elvilágiasodásának, többhelyütt színpadivá válásával a naiv szakralitás e tárgyai legföljebb a „nippesedés” árán maradhattak fönn napjainkig. Az 1969-ben Fél Edit, Hofer Tamás és K.Csilléry Klára által közösen jegyzett „Magyar népművészet” kötet egyik - 113. számú - képének két, apró kecskefigurája ezt egyértelműen példázza. Hofer Tamás, aki Fél Edittől - magánóráinak szorgalmas látogatásai elismeréséül - kapta e hegyesfölű, üreges szemgödörrel bámuló koravén gidákat - készítőjük: a sárospataki Szkircsák néni volt -, ezt írta róluk: „Eredetileg az 17 Viski Károly Múzeum Néprajzi Gyűjtemény: 79.22.1.-79.22.5. 18 Viski Károly Múzeum Néprajzi Gyűjtemény: 81.33.1.-81.33.8.2. 19 Gyűjtötte : Pécsi Ferencné, 1980. január 21. Leltári szám: 80.10. 1.-80.10.6. 20 Egy másik szép betlehem raktáron van. Felirata: „Készítette Lelesz György 1945.” - a fogantyús betlehem belsejében egy vattázott bárányfigura is fellelhető! 21 SZACSVAY 1984. 877. 22 Nem az eltérő megítélés, hanem a jelentőségben bekövetkezett változás megtapasztalása szempontjából figyelemre méltó a folyamat alábbi dokumentálása: „Drágszélen - Pest megye - agyagból formált báránykák - „Jézuska báránykái” - és pásztor áll az asztalon a karácsonyfa alatt háromkirályokig.” - CS. POCS 1965. 71. - „Drágszélen Jézsuka báránya néven emlegetett bárány alakú játékszer készül szikföldből, esetleg sárból.” BÁLINT 1976. 72. 67
