Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Kalocsai Sárköz
Két bátyai pentaton dallam <í helyett mindenütt n I I -vá lettek. A 4. daltól a variánsok hangneme egyértelműen dunántúli pentaton. A 6. dal szép hajlításaival tűnik ki. A 7. dal 2. sora a mi-re-dó-lá, helyett mi-mi-re-lá,. Végül a 8. dal gazdag díszítéses előadásmódja érdemel figyelmet. A dalok szövegtartalmuk szerint - még az egy típushoz tartozók között is - eltérők. Lírai és epikai jellegűek egyaránt megtalálhatók közöttük. Az I./l2., 3. magyar szövegű lakodalmas, menyasszonybúcsúzó. Bár az adatközlők szerint a lakodalom másnapján mindenki énekelte. A 3. dal 3. versszaka az 1. versszak szószerinti rác fordítása. A 4. dal szövege sajnos alig érthető a felvételen, de valószínűleg szintén lakodalmas, a vendégek köszöntése. Sejthető az is, hogy ennek 3-4. versszaka szimbolikus jelentésű. Az 5. dal altató. A szimbolikus jelentéstartalom itt is gyanítható. A 6. dal történeti ének. A horvát népköltészetben is megénekelt Mátyás királyról és a váradi bánról. A 1I./1 valószínűleg párosító töredék, hisz a legény neve nem szerepel benne. A 2. dal a szerelmes dalok közé tartozik, 3. versszaka bizonyítja, hogy az 1. dal is eredetileg párosító volt. Az itt említett dinnyeőrzés épp úgy, mint a Tolnai Sárközben a szőlőőrzés, a lányok dolga volt, egyúttal alkalom a szeretővel való találkozásra. A dalban szereplő Dudásévá Márica Dudásék Maricája, Dudás Marica. „Dudás” az egyik Szabó család „rác” ragadványneve. Tudják, hogy ősük valóban dudás volt, aki még a plébánosnak is muzsikált esténként. Érdekes, hogy a „duda” rácul „gajdé”, s e családot mégis a magyar szóval nevezik. A 4. dal legénycsúfoló. Az 5. dal történeti ének a boszniai éhínségről és háborúról, ahol a szenvedő a török anya. Valószínűbb, hogy a boszniai okkupáció idejéről szól, mintsem a XVII. század végi felkelésről. A 6. dal 1. sora a magyar népköltészetben is ismert. („Három alma meg egy fél, Kérettelek nem jöttél.”) A 7. dal szövege azonos a II./2. 1. versszakával. Szerelmes dal. A 2. versszakban is „szállásra” csalja a szerelmes fiatal a párját. A 8. dal 2. versszakának szövege szintén szimbolikus jelentésű. Nyilván a testi kapcsolatra utal a szerelmesek között. A magyar népdalban a legény a hűtlen lány keszkenőjét hordja a csizmájában kapcaként. Vegyük számba a dalok énekeseit. Szűcs Péter Pálné Perity Margit (Zsíros), Balázs Istvánná, Balogh Józsefné, Szarvas G. Jánosné Harangozó Margit 1957-ben vagy 1969- ben voltak életük hetedik évtizedében, tehát a múlt század végén születtek, s így még őrizték a régies előadásmódot. Vida Miklósné Farkas Margit (Markáfa) és Harangozó István (Rukáv) az 1920-as évek elején születtek, Kis Miklósné Hegedűs Anna pedig 1931-ben. Ők már kevésbé díszítették dalaikat. Az elemzett két daltípus alapján kétféle népességtörténeti következtetés kínálkozik. Az egyik: a bátyai pentatónia a törököt átvészelt magyarság zenei hatása a XVII. századtól rájuk települt rácokra. Bátyán is, miként Buzsákon, évszázadokon keresztül együtt éltek és keveredtek magyar és rác családok.19 A magyar „őslakosság” dunántúli eredetére van településtörténeti bizonyítékunk.20 Nyilván e népesség zenei anyanyelve a dunántúli pentatónia lehetett. Minthogy a pentatónia s a régi magyar népdalstílus Közép- Európában a mi sajátosságunk, szomszédaink, s a Kárpát-medencében élő népek 19 OLSVAI 1991. 20 FEHÉR 1996. 30. 57
