Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kalocsai mozaikok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997. Kalocsa, 1998. 27-32. p. Sólymos Ede Emlékmorzsák a kalocsai múzeumról Egyetemista koromban mint önkéntes, díjtalan gyakornok dolgoztam szabadidőmben a Néprajzi Múzeum Fényképtárában. Főnökömmel, Manga Jánossal ketten végeztünk mindent: kidolgoztuk a kollégák felvételeit, kiállításokhoz készítettünk nagyításokat, leltároztunk. Alighogy belerázódtam a munkába, Mangát kinevezték a balassagyarmati múzeum igazgatójának. Rám hagyta az osztályt, de megígértette, hogy a nyári szünetben segítek a Palóc Múzeum háború óta revidiálatlan anyagának újraleltározásában. Úgy is történt. Annyira összebarátkoztunk, hogy felajánlotta, ha végzek, menjek oda. Bár kicsit buckásnak találtam a vidéket, meg a Duna is hiányzott, megígértem. A gyakorlat befejeztével Pesten jelentkeztem a KOF-nál, mert ők fizették a munkát. A KOF a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége volt, állt három munkatársból, Radnóti Aladár volt a főnök, mellesleg ásató régész és egyetemi tanár, valamint Palotay Gertrúd és Barabás Jenő. Feladatuk volt az összes - megyei, városi és egyesületi tulajdonban lévő - múzeum tudományos irányítása. Mikor beléptem, Barabás éppen egy térképet nézegetett, melyen be voltak jelölve a vidéki múzeumok. Meglepetve láttam rajta Kalocsát is.- Van Kalocsán múzeum?- Hát van is, nincs is, de mire végzel, lesz. Igaz is, te kalocsai vagy, nincs kedved odamenni? Eszembe jutott, hogy diák koromban vasárnap délelőttönként a városháza kapuján volt egy tábla: a múzeum nyitva. Egyszer be is mentem. Akkor még nem volt szokásban az iskolásokat múzeumba vinni. Arra emlékeztem, hogy a földszinti folyosón balra egy L alakú folyosón volt a múzeum, s a bejárat közelében állt egy bábu, szamuráj páncélban.- Jó lenne hazamenni, sok az ismerős is, de éppen ez a baj, mert senki sem próféta a saját hazájában. Mangának is megígértem... - s ekkor lépett be ő.- Bolond lennél, ha nem haza mennél - oldotta meg a kérdést. így jegyeztem el magam a kalocsai múzeummal. Hogy mégsem lett belőle házasság, az már Takáts Endre bűne, aki elcsábított Bajára. A kapcsolat azért megmaradt. 1950 tavaszán a Néprajzi Múzeumban is felütötte fejét a tapasztalatcsere-láz. Jó pontnak számított résztvenni benne, de jó volt ingyen hazautazni is. Ezért Diószegi Vilmossal bejelentettük, hogy a kalocsai múzeummal akarunk tapasztalatot cserélni, írtam Laszczik Ernőnek, aki a tanítóképző nagytekintélyű tanára, s egyben a múzeum vezetője is volt. Családi ismerős, gyorsan válaszolt. Szívesen lát minket egy bizonyos © 1998 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
