Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
Kitekintés
Remény, szerencse és tudatosság a népesedéstörténeti kutatásban A gyanakvás azonban csak gyanakvás. A történeti bizonyításhoz bizonyító adatra volt szükség. Ehhez úgy juthattam hozzá, ha a cédula neveit összevetettem az 1751-hez időben legközelebb eső előző bátyai összeírás neveivel. Szerencsére, 1751 előtt hét évvel, 1744-ben Pest megye solti járásában végeztek hivatalos összeírást. Ennek fénymásolata rendelkezésemre állt.14 Aki egyszer már próbálkozott összeírások névsorainak összehasonlításával, tudja, hogy mennyire reménytelen és nehéz az efféle tevékenység. Még az azonos helység lakosairól azonos évben készült összeírások névsorai sem szoktak egyezni. Nem beszélve arról, ha két összeírás között több esztendő telt el. Az összeírások szempontjai általában különböztek. A XVIII. századi nagy népmozgás idején a lakosság bizonyos rétegei gyorsan cserélődtek. Egyesek eltávoztak és helyettük új lakosok érkeztek. Bizonyos gazdák meghaltak. Helyüket más keresztnévre hallgató fiuk vette át. A családnevek megváltozhattak. Ragadványnevek, származáshelyre utaló nevek összeírásokban is rögzített családnévvé válhattak. Ráadásul szinte soha nem biztos, hogy az azonos név azonos személyt takar. Mivel nem először tanulmányoztam összeírásokat, a fent vázlatosan jelzett nehézségekkel tisztában voltam. Megoldhatatlan feladatra készültem, de a szerencse újra mellém szegődött. Az 1751. évi szökött jobbágyok hevenyészett jegyzékén szereplő nevek többségét megtaláltam az 1744. évi Pest megyei összeírás bátyai névsorában. Az alábbi nevek családnév és keresztnév tekintetében egyaránt azonosíthatók voltak: Klájo István, Matanin Máté, Jagicza Pál, Méhes Mihály, Ivánocz József, Szurap József, Szarvas Istók, Koleszár Máté, Dubacz János, Gusván Mihály, Gusván György, Klájó György, Deák Márton, Szurap György, Ivota Istók. Bizonyos személyeket, mint Öreg Sáfár Mihályt, Anicsics Mátét, Kis Maros Istókot, Szurap Pált, Maros Mihályt, Guzsván Abertet, Guzsván Kovács Györgyöt, Ivota Istókot családnevükkel lehetett Bátyához kötni. Végül Fekete András, Dap Istók, Molnár Mihály, Korsós János, Babin György, Molnár András és Molnár Istók az 1744. évi összeírás alapján nem tűnt azonosíthatónak. A Fekete és a Molnár név efféle azonosítási kísérlete eleve kockázatos.15 Másrészt az utóbb említett nevek némelyikének viselői valószínűleg 1744 után csak átmenetileg tartózkodtak Bátyán. Következő lépésként össze kellett vetni a szökött jobbágyok 1751. évi jegyzékét az 1752. évi Pest megyei összeírás bátyai névsorával.16 Az összevetés során megállapíthattam, hogy az 1751. évi jegyzék nevei közül egy sem szerepel az 1752. évben összeírt bátyai gazdák között. Ezzel a bizonyítási művelet első szakaszát lezártnak tekinthettem. Mivel az 1751. évi jegyzék neveinek többsége előfordult az 1744. évi összeírás bátyai nevei között, de valamennyi név kiányzott az 1752. évi bátyai névsorból, nyilvánvalóvá vált, hogy a 14 PL. IV. 23-a. CP: II. 210-d. 36. 15 A helyzetet nehezíti, hogy az 1703 és 1728 között folyamatosan honos, majd 1770-ben ismét szereplő Fekete és Molnár családnév valamilyen rejtélyes ok miatt hiányzott az 1744. évi összeírásból. (Vö: FEHÉR 1988. 29-37.) 16 PL. IV: 23- a. CP. II. 210- d. 213
