Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)

Emlékezés 1848–1849-re

1848 Majsán és a népi emlékezetben Mit végzett az őrsereg, írásos adat nincs róla. Az emlékezet meg az esemény humoros oldalát őrizte meg. „Azzal csúfolták, bosszantották a hazaérkező őrsereget, hogy addig mentek az ellenséget keresni vasvillájukat húzva, még azok elkoptak.”27 Közben prózai dolgokkal volt elfoglalva a város. A majsai redemptus gazdák kérik Kigyóspuszta és a város körüli nyomások fölosztását.28 A központi választmány elnöke Kálmán Sándor alkapitány Szabadszállásán követgyűlést tart. Kossuth Lajos pénzügyminiszter rendelete, hogy minden 7000 fős városban létre kell hozni egy hitelintézetet, bankot „... elhatároztatik, hogy városunkban lakó hites ügyvéd Márk Pál, ki a népek bizodalmát bírja és ösmeretes a lakosság előtt jó magaviseletéről”29 válasszák meg a hitelintézet ügynökének. Miniszteri körlevél tiltja a zsidók zaklatását: „... úgy az addig élvezett állapotukban őket háborítani tilalmas, a megszegő kihágásért felelős.”30 Talán ennek is köszönhető, hogy a zsidók felelősséget éreztek 48 eszméiért. Ide kívánkozik a következő kis történet. „Házaló zsidó kereskedő hazament Majsáról Izsákra. Az ott állomásozó osztrák század kapitánya maga elé hivatja és kérdezte:- Mi újság Majsán?- Hát csak az, hogy az öreg pap diszkaput csináltatott és úgy várja Kossuth Lajost.- Majd arra akasztatom föl - mondta a kapitány. Ezért szegény zsidó úgy megrémült, hogy még azon az éjszakán visszaszökött Majsára, hogy figyelmeztesse a plébánost.” 31 Valami nagy 48-as érzelmű lehetett Komáromi Károly majsai plébános, mert így írtak róla. „Tekintetes Péter Antal Kiskunkerületi helyettes kapitány úr felszólította a tanács székét az iránt, hogy a tisztelendő Komáromi Károly plébános úrnak egyéniségéről, vagy inkább arról, hogy a nevezett plébános úr hogy viselte magát a forradalom alatt és utána bizonyítvány adassák.”32 Nem volt véletlen az adminisztráció érdeklődése mert még a századfordulón is a 48-as Polgári Kör tagjai zászlók mellett koszorúzták meg a felső temetőben lévő sírját. 1903. XI. 8-án a Kun-Majsa így írt róla: „...a szabadságharc alatt lelkes szónoklataival hazafisággal buzdította híveit, mi miatt kénytelen volt plébániáját elhagyni, s mint sertéspásztor tengődni, hogy az őt halálra kereső osztrákok kezébe ne jusson.”33 A hadügyminisztériumból egymást érik a rendeletek a katonaállítás és bevonulások tárgyában. Az újoncok állítása a katonaköteles fiatalok közül verbuválással és sorshúzás útján történt. A toborzást 1848. augusztus 27-én kelt közgyűlési jegyzőkönyv így írja le. „A fent említett képviselők jelentése következtében a toborozáshoz a mai napon nagymise és prédikáció után hozzáfogatni rendeltetvén oly módon, hogy a nép szokás 27 Lány Jenőné saját gyűjtése - 1890. 28 ZSIDÓ 1942. 59. 29 CSÁBRÁDI 1933. 32. 30 ZSIDÓ 1942. 55. 31 Bállá Kálmán saját gyűjtése - 1917. 32 CSÁBRÁDI 1933. 33. 33 Kun-Majsa 1903. XI. 8. 187

Next

/
Oldalképek
Tartalom