Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna és a Tisza között
Kőhegyi Mihály - Rózsa Gábor felmérések végrehajtója volt. Nyakas szerb lévén - eredetileg Vödrics - a világ minden dolgával egyszerre foglalkozott, így korát megelőzve elméleti munkát jelentetett meg a Dunát a Tiszával összekötő hajókázható csatornárul. Dehogyis törődött már ő a nyomvonallal! Hisz megjárta az utat Pest és Szeged között elégszer gyalog, lóháton és forsponton egyaránt. Vedrest ezek a részletek nem érdekelték. Mintakeresztszelvényének fenékszélessége 19 m, a vízfelszín szélessége 35 m, mélysége közel 3 m. A szerinte 190 km-es csatorna földmunkája, 10 „katarakta” rekesztője, az ott szükséges malmok és épületek, továbbá a csatornapartok fűzfákkal való biztosítása, a földterület ára, a „mosztonyok” szerszámok és egyéb gépek, a zsilipek tiszti épületei (istállók, utak, hidak), a műszaki személyzet, valamint az altisztek szolgák és béresek 4 évi fizetése, a vontatómarhák mindösszesen 4,5 Mfrt-ba kerülnének. A csatorna jövedelmét az adott szárazföldi forgalomból számítja ki a dohány, pamuk, gyapjú, búza, só és a különféle más kereskedők áruinak szállítási költségeiből, és évi összes nyereséget közel 100 efrt-ban becsüli meg Ehhez még hozzátesz majd kétannyit, mert a csatomaparti malmok jövedelmét, a kedvezőbb közlekedés vonzerejének növekményeit, és a külföldi áruk megnövekedett vámbevételeit is tervezi. Az ötmilliárdos államkölcsön 5%-a helyett az érdekelt szállítóktól és kereskedőktől szerezne 3%-os kisebb kölcsönöket, egyes városokat pedig kötelezne egy-egy rekesztő megépítésére. így a nyomvonal érintené Kisteleket, Félegyházát, Kecskemétet, Nagykőröst és Ceglédet is. A forgalomról így ír: „Négy, legföljebb öt napok alatt, könnyen felérhetne a hajó Szegedről Soroksár körül a Dunába, ha minden 4000 ölnyire - tehát 7-8 kilométerenként - olyatén állások rendeltetődnének, ahol a vontató marha készen állana a hajóknak tovább való húzására. Mintegy 25 ilyen állásoknak kellene lenni, hogy bizonyos messzeségre adatandó jelek által a béresek akkorra felkészülnének mikorra a hajó a helybe érne. így folyást mehetnének mindenkor a hajók és még éjjel is ha szükség kívánná hold vagy más világnál.”25 Klauzál Gábor (1804-1866) ügyvéd, Csongrád megye követe terjesztette az 1832/36-os reformországgyűlés elé Szeged városának kívánságát, hogy fogadják el és támogassák Vedres csatornatervét. Széchenyi a Vedres-féle nyomvonalat fel is vette a közlekedési hálózat-tervébe.26 Az ügyet a gazdag görög bécsi bankár, Sina György (1782-1856) báró is támogatta volna annyira, hogy ő már a Szeged alatti Tisza-parton óriási földterületet vásárolt, raktárbarakkokat is építtetett - „Schinaer-Hof „ v. „Sina- udvar” a mai Gyermekklinika helyén volt. Valószínű, hogy Vedres tervének másik „aduját”, az Országos Gabonatárház ideáját akarta „íberelni” és így megelőzni. Az első magyar közraktárnak, vagy kereskedői tárháznak Vedres szerint a régi szegedi vár teherbíró és széles alapjaira kellett volna felépülnie, talán a londoni „Acéludvar” vagy a „Signoria” mintájára 27 Beszédes József (1787-1852) vízépítő mérnök - akkoriban Széchenyi tanácsadója - a pilisi dombok miatt Vedres Nagykörös-Ceglédnek kanyarított nyomvonalát 25 FARKAS 1937. 27. 26 SZMOLLÉNYI 1903. 25. 27 VEDRES 1805. 4. kép (rézmetszet melléklete) 158
