Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna és a Tisza között
Balogh Csilla késő középkori telepobjektum - árok, gödör, tüzelőhely - társaságában. A csoportokba rendeződött sírok többségébe gyermekeket temettek. A leletanyag szegényesnek mondható. A nők sima bronz huzalból hajlított fülkarikákat viseltek, néhány sírban ezüstből készített nagy lemezgömbcsüngős fülbevaló került elő. A gyöngyök és egyéb ékszerek viselete nem volt jellemző a temetőrészt használó közösségre, néhány gyöngy és sima vas pántkarperec csak gyermekek sírjaiból került elő. A nők leggyakoribb melléklete a vaskés és az orsógomb, ill. az orsókarika volt. A férfiak sírjai is szegényesek voltak, mindössze két sírba temettek préselt véretekkel díszített övvel rendelkező rangosabb férfit. Az avar korban teljesen általánosnak tekinthető, hogy a halottakat túlvilági útjukra útravalóval látták el. Ez a magyarázata a néhány sírban talált tojásnak, szárnyascsontnak és marhacsigolyának, valamint ugyanebből az okból kerültek a halottak mellé az edények is. A leletanyag alapján a temetőt 670 utánra keltezhetjük és a Duna-Tisza közi középavar temetők közé sorolhatjuk. Ebben az időszakban indulnak a gátéri, kunadacsi, szabadszállási, kunszállási, és hajós-ciffahegyi temetők korai sírjai, melyek nagy száma az avar településterület kibővülését és a népesség nagyarányú növekedését jelzik ebben az időszakban a Duna-Tisza közének középső területein. A kevés leletanyag ellenére és a kedvező talajviszonyok következtében lehetőségünk nyílt arra, hogy a sírokban alapos megfigyeléseket tegyünk a temetkezési szokásokkal kapcsolatban. A sírok közel 40 %-ban megfigyeltük a koporsók változatos típusait, a lepelbe csavarás módozatait, de a 6 oldalfülkés sír bizonyult a legizgalmasabbnak. Ezen sírok foltja nem a szokványos módon jelentkezett. A viszonylag szabályos téglalap alakú aknák betöltése homogén volt, és alig különbözött a környező altalajtól, melynek valamely hosszanti oldalához szabálytalan humuszos betöltésű fül kapcsolódott. Ezzel szemben az egyszerű aknasírok esetében a sírok határozott, tömör és sötét betöltésű foltként jelentkeztek. A laza löszös altalaj miatt az oldalfűlkés sírok kialakítására vonatkozóan kevés adatot nyertünk, mert egy kivétellel az üregek boltozata leszakadt. Mégis azt a munkamenetet feltételezzük, hogy ezeknél a temetkezéseknél kiásták a függőleges falú aknát - későbbiekben álakna - és annak valamely hosszanti oldalába, gyakrabban a jobb oldalba szabálytalan üreget alakítottak ki a halott számára. A padmalykialakításnál három formát figyeltünk meg: A. ) - az üregett nagyjából az álakna aljával egy szintben vályták be B. ) - az üreget az álakna aljától 25-30 cm magasságban alakították ki C. ) - az álaknából ferde lemenet vezetett az üreghez. A sír kiásásakor és visszatemetésekor különös gondot fordíthattak arra, hogy a földet ne keverjék, ami a sír megfelelő elrejtésével magyarázható. Ennél az elgondolásnál azonban azt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek a halottaknak nemigen volt mit félteniük az esetleges sírrablóktól. A temetőrész feldolgozásakor a temetkezési szokások számbavételénél lehetőségeink szerint igyekeztünk alaposan körüljárni a sírtípussal kapcsolatos kérdéseinket, felvetéseinket, majd az alábbi megállapításokat tettük a városföldi padmalyos sírokkal kapcsolatban: 146
