Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
A Munkácsy-féle romantikus-realista, népi törekvések képviselői közül Tornyai János, Rudnay Gyula, Nagy István, Medgyessy Ferenc alkotásai találhatók a gyűjteményben. Nagybánya festészetét reprezentálja Boldizsár István, Bornemissza Géza, Boromissza Tibor, Czóbel Béla, Ferenczy Noémi, Gráber Margit, Iván Szilárd, Iványi Grünwald Béla, Kmetty János, Mund Hugó, Perlott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos festészete; posztnagybánya művészetét pedig Szőnyi István, Berény Róbert, Egry József és Beck Ö. Fülöp alkotásai. A másik jelentős csoportosuláshoz, Szentendréhez tartozó alkotók: Amos Imre, Paizs Goebel Jenő, Martyn Ferenc, Barcsay Jenő művei mellett a római iskola művészeinek - Aba-Novák Vilmos, Molnár C.Pál, Hallgass Jenő Zoltán, Istokovits Kálmán - munkáit is megszerezte a múzeum. A harmincas évek festészetének és szobrászaténak olyan jeles képviselői szerepelnek gyűjteményünkben, mint Rippl-Rónai József, Perlmutter Izsák, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Szobotka Imre, Farkas István, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Kernstock Károly. A II. világháború utáni „új” generáció művészetébe pillanthatunk be Dési Huber István, Vilt Tibor, Fenyő A. Endre, Domanovszky Endre, Duray Tibor, Hincz Gyula, Kurucz D. István és Szabó Vladimir alkotásain keresztül. Ma, 1997-ben a Türr István Múzeum anyagi eszközeinek szegénysége miatt nem törekedhet a képzőművészeti gyűjtemény gyarapítására. A mennyiségi fejlesztés háttérbe szorulása azonban nem jelentheti a minőségi fejlődés, a tudományos munka megszűnését is. Hiszen a múzeum mint olyan sem öncél nem lehet, sem pusztán históriai adattár, hanem az életet kell szolgálnia (amiért valaha tulajdonképpen létre hozták), a közönség kulturális életét és megújuló művészi igényeit kell hogy kielégítse. Ehhez azonban nem elég csupán a gyűjtemény fizikai léte. (...) Mert egy múzeumi gyűjtemény a műalkotások temetője mindaddig, amíg elsősorban a tárgyak megőrzésére, másodsorban pedig passzív kiállításukra szolgál. (...) Ezek a múzeumi gyűjtemények semmiféle hatást nem gyakorolnak a kultúrára - még egyszerű hagyomány- őrzőként sem. (...) A műalkotás gyűjteménybe kerülésével leválik az alkotói aspektusról, objektiválódik s ezzel elveszítheti esztétikai értékét. Ez az értékvesztés, mely látszólag a múzeumban éri utol a műalkotást csak a szubjektum bensőségességében, a befogadói aspektus visszavételével szűnhet meg. Nyilvánvaló tehát, hogy egy képzőművészeti gyűjtemény sem létezhet emberi dimenziók nélkül, melynek a művészet örökös átértelmezések és átértékelések árán kiapadhatatlan életerejét köszönheti. Jegyzetek > TIM Adattár 530-76. 2 Sümegi György 1994.173. 3 Merk Zsuzsa 1989. 23-24. 4 BKmL. 48/1936. kgy. jkv. 5 Sümegi György 1994. 173. 6 Szerzési Napló (továbbiakban: SzN.) 7 Oltványi Imre Miskolczy Ferencnek küldött leveleiből, Katona József Múzeum, Művészettörténeti Adattár 44-80. * TIM Adattár 530-76. 151
