Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Régmúlt emlékei Félegyháza környékén
vágnak, teknőszerűen kivájják, majd a halott és mellékleteinek elhelyezése után összekapcsolják. Ilyenkor a koporsó 2 rövidebb oldalába 1-1 illetve 2-2 „S” alakú koporsókapcsot ütnek hosszanti oldalélével. E temetőben két féle „S” alakú koporsókapocs, egy hosszú keskeny és egy rövid széles típus fordul elő. A hosszú, keskeny variáns esetében általában a rönkkoporsó rövid oldali közepébe ütnek 1-1 darabot (1. rajz). E hosszú kapocs zárja a koporsót és fedelét, ugyanakkor gátolja a fa beha- sadását is. Jól megfigyelhető e módszer még ma is a fakitermeléseknél. A rövid, széles példányokat a koporsók rövid oldalán, a sarkokhoz közel rögzítik a koporsó fájához. E módszerrel inkább az ácsolt deszkakoporsót tartják össze - e temetőben is.4 Speciális megoldású volt a 207. számú sír koporsója. A nagy méretű sírgödör miatt talán ácsolt sírkamra is elképzelhető, de ennek nincs közvetlen nyoma.5 A halottat egy deszkalapokból ácsolt nagyobb méretű (245x90 cm) koporsóba temették el, melynek sarkait a rövidebb oldal felöl 1-1 „S” alakú koporsókapoccsal fogták össze. E koporsót a fej felöli oldalon hullám alakú kapoccsal is megerősítették. A nagyobb, deszkalapokból ácsolt, koporsón belül volt egy keskenyebb faszerkezet. Erre a fej felöl szögletes, a láb felöl lekerekített sarkú - talán - rönkkoporsó elszíneződése utal. A 247. sír rönkkoporsója két végének megerősítését eltérő módon oldották meg (2. rajz). A fej felöli oldalon két, míg a láb felöl egy „S” alakú kapoccsal fogták össze, a feltárás során lekerekített sarkokkal jelentkező koporsót. A fej felöl oldalon levő kapcsok a sarkoktól 10-15 cm-vel beljebb voltak. A láb felöli oldalon levő kapocs középen, az aljától 30 cm-re helyezkedett el.6 Újabb típus található a 485. sír esetében.7 E halottat szintén deszkalapokból összeállított vagy rönkfából vájt koporsóba temették, amelyet a rövidebb oldalon, a sarkokhoz közel 1-1 „S” alakú koporsókapoccsal (összesen néggyel) erősítettek meg. A külső, a kapcsokon kívüli oldalán, újabb elszíneződés található. Felvetődik a lehetőség, hogy egy ácsolt sírkamra maradványa lehetett. A koporsó nyoma - a sír alja felé - a rövidebb oldalon figyelhető meg. Emiatt elképzelhető a rönkfából kivájt koporsó is e sír esetében, hiszen a rönkfa esetén a rövidebb oldalon - az anyagsűrűség miatt - végig és mélyebben látható a koporsó sötétebb foltja. A koporsón belül különböző mellékleteket helyeztek a halott mellé rituális okokból. Mi most csak néhány jellemző tárgyat emelnénk ki a sok közül, amelyek szerencsére elkerülték a rablók figyelmét. A halott számára e temetőben is túlvilági útrava- lóként ételt illetve italt tartalmazó edényt helyeztek a sírba. Az edényeket - a korra jellemző általános szokás szerint - a láb mellé helyezték a koporsón belül. Összesen 6 edényt helyeztek el 5 sírban a halott számára. A 6 edényből azonban 3 római eredetű üvegpohár volt! A 156. sírban, amelyet jórészt kiraboltak, egy kis talpas üveg- kelyhet találtunk. E sírból egy téglalap alapú, csonka gúla formájú, granulácódíszes, gyönygybetétes aranylemezes fibula is napvilágra került. A 148. sírban, amelyet szintén kiraboltak, pedig egy agyagkorsó-üvegpohár együttes található a láb mellett (3. rajz). Az üvegkorsó-pohár együttes későrómai-keresztény sírokra jellemző. Ennek itt barbár változatát láthatjuk. A 247. sírban a jobb lábfejnél került napvilágra egy, a 148. sírban találttal azonos, üvegpohár. Az üvegedények a temető - alább ismertetendő - római kapcsolatait bizonyítják. 62
