Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
KŐHEGYI MIHALY-PFEIL JAKAB (Türr István Múzeum, Baja - Wolfsrathausen, Németország) KATYMÁR LEÍRÁSA 1859-BŐL A szabadságharc bukása után az osztrák hatalom nem alkalmazott magyar tisztviselőket Magyarország közigazgatásában.1 Az új elöljárók nem ismerték a gondjaikra bízott települések földrajzi viszonyait és népét. Hogy valamelyes áttekintésük legyen erről, kérdőívet bocsátottak ki, és minden egyes falu jegyzőjétől ennek gondos kitöltését kérték. Nem tudjuk, hogy ez országszerte így volt-e, de a sebtében megszervezett Vojvodinában mindenképpen így történt. A leírások hosszabb-rövidebb terjedelemben el is készültek. A falusi jegyzők az akkor hivatalos német nyelven írták meg az általuk igazgatott település történetét, a helyi iratokra, a plébánia adataira támaszkodva vagy a szájhagyományra hagyatkozva. így váltak ezek a „monográfiáknak” nevezett feljegyzések történelemről, népességről, állat- és növényvilágról, vallásról, szokásokról a múlt századvég történetírói számára elengedhetetlenül fontosakká. Amikor Bács-Bodrog megye monográfiáját akarták megírni, a kiváló helytörténészeknek (Dudás Gyula, Grosschmid Gábor, Thim József, Halavács Gyula, Roediger Lajos, Koch József, Uhlmann Miklós, Kovács János, Érdujhelyi Menyhért, Kuzmiák Sándor, Csirics Milán, Kozma László, Franki István, Jankó János, Iványi István) nagy szükségük lett volna ezekre a feljegyzésekre. Mivel tudták, hogy azok a Temesvárott székelő Dél-magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-Társulat tulajdonában vannak, Grosschmid Gábor, a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat titkára 1889-ban levélben fordult a rokon intézményhez, s arra kérte ottani kollégáját, hogy „lenne szíves az erre vonatkozó iratokat felkerestetni és engem az eredményről értesíteni ...”. Levelére válasz nem érkezett. Már-már úgy látszott, hogy az ügy feledésbe merül. Ám csöndben tovább folyt a nyomozás, amit Iványi István, élvonalbeli helytörténészünk 1906-ban Trencsényi Károlyhoz, a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat akkori titkárához írott levele bizonyít. Ebben megírja, hogy a „monográfiák” Kümmer Henrik nagyváradi kanonokhoz kerültek, aki ezeket a temesvári társulatnak ajándékozta. A csatolt mellékletben ábécés rendben fölsorolja azokat a falvakat, melyek annak idején beküldték a válaszokat. A bennünket érdeklő települések a következők: Bácsalmás Baja Baracska Báthmonostor Bikity Borsód és Olegyen Jankovác Katymár Kunbaja Madaras Matheovics Mélykút 41
