Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
ső 1/3-át pedig bárdolással, később kifűrészeléssel szegletesre formálták. A legjellemzőbb méret a 18x15 cm alapú, felfelé 15x12 cm-be keskenyedő hasáb volt, amelyet a legkisebb anyagveszteséggel alakíthattak ki. így tudták elérni a keresztek 5 méteren felüli magasságát és vele az ég felé mutató könnyedség esztétikai látványát. A keresztek jelképes díszítését lapos domború faragással, bizonyos elemeit véséssel és karcoló technikával készítették a félegyházi faragók. Mesteri munkáikban nemcsak a díszítő szándékot, hanem a jelképes szakrális mondanivalót is felfedezhetjük. A kereszt díszített felületét függőlegesen 4 mezőre osztva faragták ki. Az idő rongálásának a finom faragások, főleg a vésések és karcolások kevésbé tudtak ellenállni. Egynémelyik emlékjelen már csak a díszítések nyomai sejtetik még az egykor szépen megszerkesztett díszítőfaragásokat. A félegyházi útmenti keresztekre jellemző „képbeszéd” alulról felfelé haladó hármas szerkesztési tagozódásban, de főleg az alsó rész képi szerkezetében teljesen eltér a Kecskemét-környéki fakeresztek képszerkezetétől.- Az alsó szféra díszítő tartománya az alvilágra, a bűnre, a bűnbeesésre és a halálra mutat;- a középső tér bánatos, imádkozó alakjai földi életünket jelenítik meg;- a felső részben a szenvedő Krisztus felmagasztosuló alakjával az égi szféra a megváltásra utal. A hármas tagozódás képi megfogalmazásában föltárul az emberi élet és a kereszt jele útján való üdvözülés vallásos elképzelése. Az égi szféra pléh Krisztusát bádoglemezből hajlított, légies könnyedségű ívlemez fogja látványos keretbe. Művészeti értékvesztése a félegyházi fakereszteknek, hogy a későbbi emlékjeleken a középső szférában a földi életünket szimbolizáló alakokat már nem fából faragták, hanem fémöntvény-figurával helyettesítették. A félegyházi fakereszteken az alsó szféra képvilágát szilvamagsorokkal vagy bevésett térelválasztó vonallal függőlegesen négy egyenlő mezőre tagolták. A szembenéző homlokzati mezőben bevésett koponya, vagy félkoponya és Jézus keresztre feszítésének eszközei emlékeztetnek a szenvedésre és a halálra. Lapos domborművű faragással és karcoló technikával készült kehely és monstrancia, mint egyházi szimbólumok az üdvösség felé közvetítő eszközként jelennek meg. A monstrancia fölé faragott koszorú arra mutat, hogy jámbor, szentségekkel élő ember elnyeri az örök élet koszorúját. Mindegyik félegyházi kereszten a keresztoszlop szembenéző mezejében - félkörös lezárással - bemélyítve találjuk a tükröt. (Régebben az egyszerű fakereszteken ez volt az egyedüli dísz.) A díszesen faragott emlékjeleinken a tükör mintegy keretbe foglalja az emlékjel szöveges mondanivalóját finom vésővel bevésve. Ez a faragott felület finom technikájánál fogva bizony eléggé nehezen viselte el az időjárás viszontagságait. Keresztjeink bal oldali mezejében lapos domborművű faragással megjelenik a tudás fájára feltekeredő kígyó, legtöbbször szájában a tudás fájáról szakított almával, a bűnbeesés jelképével. A faragó a tudás fája felett „lebegteti” a bevésett, 5-5-5 szilvamaggal kiképzett háromszöget, vagy a körzővel karcoló technikával körbe szerkesztett hatágú csillagot, mint az isteni hatalom jelképét. A keresztek jobboldali mezejében általában az életfa motívuma a meghatározó. Az ívelt vonalú életfatörzs lapos faragással készült és a kígyótestekhez 38
