Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
béli szokás” betiltására nincs adatunk, pedig a kecskeméti céh egyenesen „erkölcsi vesztegetésre” alkalmas ruhadarabnak bélyegzte a gazdagon hímezett cifra szűröket...8 Nem csak azt határozták meg a helyi rendelkezések mit kaphattak a munkavállalók, azt is mit nem, illetve, melyek azok a ruhadarabok, amelyeket a szolgák, szolgálók semmiképpen sem viselhettek. 1743-ban a Kiskun Kerület statútumban rögzítette, hogy ha a béreseknek, a betyároknak, az asszonyok magyar szokáson kívül, rövid inget, széles hátravalót varrnak, a varró asszonyok 20 korbácsot kapnak, az aki viseli 24 órás áristom után 24 korbácsot kap, és „a rajta való ruhája, amelyért a büntetést szenvedi, elhasogattatik.”9 Ugyanez a statútum megtiltotta számukra a sapka viselését, mert őket a régi magyar süvegek viselése illette, de kalapot is hordhattak. Sarkantyús csizmát és gyolcs inget viszont nem, azokért 24 órás börtönbüntetés járt, kenyéren és vízen. A juhászokra, a gulyásokra, a csikósokra, de főként a bojtárjaikra ugyanez a tilalom vonatkozott, külön kiemelve, hogy a csikósoknak sarkantyú viselés semmiképpen ne engedtessen. Ahogy a kapitány írta „e gyűlölséges viseletét bírák uraiméknak így eloltani comittálom, hogy a holott találtatik a tilalmas csúf öltözet bírák uraimék adóznak nem kik viselik”.10 A vármegyézőknek arra is vigyázni kellett, hogy a pásztorok kurta és csipkés ingebe ne öltözzenek” mert az csak a csárdában lévő rossz életű asszonyoknak csalogató mesterségük.” Az 1810-es években többször is megtiltották a szolgálóknak az aranyos, a selyem és a teveszőr ruhadarabok viselését. Úgy tűnik egyre nehezebb volt ellenőrizni a sze- gődtetéseket, ezért 1811-ben a Jászkun Kerület kisgyűlésén elfogadták, hogy senki nem egyezkedhet öltözetbeli darabokra. Bizonyára nem bíztak ennek betartásában mert ugyanekkor, ugyanitt fogadták el azt is, hogy „szorossan meg tiltasson.... hogy a szolgálók selyem vagy teveszőr pruszlikot, annyival inkább arany ezüst paszománttal, vagy fonásokkal kiékesítve viselni ne bátorkodjanak, kiváltképpen pedig a gazdák és gazdaasszonyok illy alkuba tellyességgel ne bocsátkozzanak, sem selyem, stájer s török kendőket azoknak ne ígérjenek.11 A szabályozó tevékenységbe ugyanakkor az is beletartozott, hogy akit díszesebb mhá- zat illetett az rangjához méltóan öltözködjön. 1816-ban a Jászkun Kerület közgyűlése előírta, hogy „a Tanács tagjainak igen szükséges a külső illendőséget és a Tanácsi hivatalnak, mint Nép Elöljáróinak díszét is fenn tartani. Erre nézve a melly Tanátsbeli Tag a tisztes illendőség ellenére öltözködne ....azokat illendően megintsék és a külső csinosságnak fel tartására kötelezzék”.12 A Jászkun kerületi közgyűlés azzal is foglalkozott, „hogy a jobb gazdák fiait kik általában zsíros hajjal és egy gatyába járnak még közönséges helyeken is (ahol közönség van, pl. városháza, templom) s ez a jó erköltsöt is rontja, csinosabb viseletre kellene szorítani.”13 A tiltások és szabályozások eredményeként kialakult öltözködésről a peres iratok, végrendeletek, hagyatéki leltárak, árvaszámadások kutatása adhat ismereteket. 208
