Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
tette. ” Úgy érzem, kevés apa képes így megfogalmazni gyermeke iránt érzett szerete- tét. Ekkor a Városháza 2. emeleti szolgálati lakásában laktak, s apjuk gyógyszertárában dolgoztak testvérével, Katona Zsigmonddal együtt. Patikanyitási jogot csak később, 1904-ben kapott. A Vásári kis-utca sarkán berendezett új gyógyszertár - Megváltó- berendezésének körülményeiről a Klárika emlékére írt könyvében emlékezett meg: „A gyógytár berendezése sok akadállyal járt, daczára, hogy jó előre gondoskodtam mindenről, s még Zsigával elkészítettem nagy mennyiségben a nem romló gyógyszereket. Az asztalos késett az állványok szállításával, s a mi még nagyobb bajt okozott, az első segédem megbízhatatlan, semmi ember volt, nem tudott és nem is csinált semmit, s így minden reám és becsületesen igyekvő, készséges gyakornokomra, Csorba Jánosra hárult, s mellettünk két laboráns meg közben-közben a házi cselédek is jöttek segíteni.... Két nappal a megnyitás előtt is fáradtan haza érve, korán lefeküdtem, s éjjel azzal rohan oda az egyik laboráns, hogy menjek hamar, mert a segéd nagyon ittas, tör, zúz és összetöri az egész patikát. Végtelen elkeseredés fogott el, megsemmisülve láttam nagy fáradsággal, sok költséggel összehozott munkámat... egy óra hosszáig hol szép szóval, hol pedig erélyes rátámadás- sal harczoltam, végre magammal híva, az utczán leráztam nyakamról azután tovább garázdálkodva egy rendőr bevitte a börtönbe. Szerencsére sok kárt nem csinált, vagyis olyan edényeket tört össze, amik nélkülözhetők és pótolhatók voltak....... A gyógy tár a kitűzött időben, példás rendben megnyílt. ” / 51-53. o./ A konkurencia miatt nem tartotta a patikusságot elég jövedelmezőnek, s 1911- ben eladta a Megváltó gyógyszertárat Csorba Jánosnak.. Hajlamai inkább a gazdasági pálya felé vonzották. Szürke borítójú naplójában visszatekintve pályaválasztására, a patikusságról a következőket vallja: „Végre is arra a pályára léptem, a melyre soha sem éreztem hajlandóságot, de édes Atyám lebeszélt a gazdasági pályáról, mert nem lesz földem, s kifejtette, az okokat, melyek családi körülményeink folytán kívánatossá tették hogy gyógyszerész legyek. Utóvégre is minden pályán a kötelességtudás és munkásság vezet, s ezek a tulajdonságok bennem meg voltak. Nem is lettem utolsó gyógyszerész, de hogy még nagyobb ambítióval nem csináltam, nem én voltam oka, hanem sok rajtam kívül álló körülmény”. /54. o./ Már 1904-ben is főügynökként működtette patikája mellett az 1. Magyar Általános Biztosító Társaság helyi irodáját. 1909-től vállalta a Helvéciái Szőlőszövetkezeti Igazgatóság megbízásából a pénztárnoki állást. így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „ez átalakította, majd később egész új irányt adott tevékenységemnek. ” Szőlő és természetszeretetére vall az a tény is, hogy az év melegebb részében, júniustól októberig kint laktak a szőlőjükben, saját tervezésű házában. Egy évvel később már ő lett a Szőlőszövetkezet ügyvezető elnöke. Közéleti szerepet is vállalt a város életében: ő lett a Nőegylet pénztárnoka, valamint muzsikált a „férfibandában”. A politikai küzdőtéren a Munkapárt oldalán állt, 1911-től ügyvezetője is lett a pártnak. 191
