Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Előadások dr. Fazekas István köszöntéséhez
Félegyházának is megvan a maga szellemi embere, hiszen mire őt megismertem, már tudtam, hogy minden városban van még valaki, aki a város szellemiségének őrizője, hanem az, hogy mindenhonnét azt a tanácsot kaptam: Félegyházán Fazekas Istvánt keressem meg. A város emberei, úgy tűnik, nemcsak a maguk városát ismerik, hanem azokat is, akik hasonló státuszt töltenek be egy másik városban. Azt tehát, hogy valójában mi is Félegyháza, mi jellemzi történetét, milyen emlékhelyei vannak, kik éltek, s kik élnek itt, nem könyvekből tanultam, hanem a Fazekas Istvánnal folytatott beszélgetésekből. Most, hogy elolvastam azt, amit Fazekas István Félegyháza kapcsán leírt, nem a korábban kialakított kép változott meg, hanem inkább az a kép lett teljesebb, amelyik Fazekas István munkásságáról élt bennem. Fazekas István hosszú ideig múzeumigazgatóként tevékenykedett a Kiskun Múzeumban, egy úgynevezett kis múzeumban, értve ezalatt azt, hogy sokáig egyedüli tudományos kutató volt a múzeumban, s kettőnél-háromnál a kutatói státuszban alkalmazottak száma soha nem volt nagyobb, ez pedig azt jelentette, hogy szinte behatárolhatatlan volt az a terület, amelyet el kellett látnia. S Fazekas István mindig azt tette, amit tennie kellett; nem azt, amit tenni szeretett volna, hanem azt, amit abban a pillanatban éppen meg kellett csinálnia. Ennek „köszönhetően”, ha a szükség úgy hozta, csoportokat vezetett, máskor néprajzi anyagot gyűjtött, kiállításokat szervezett és rendezett, vendégeket és kutatókat fogadott, tanácskozásokat hívott össze, kiadványokat szerkesztett, figyelte a Félegyházával kapcsolatos kutatásokat, életben tartotta a Honismereti Kört - s ezek mellett foglalkozott a tudományos kutatással. Melyik ment a másik rovására, avagy az egyik hogyan támogatta a másikat, ezt nem lehet megmondani. S nemcsak azért nem lehet megmondani, mert az ilyen dolgokat nem lehet patika-mérlegen mérni, hanem azért, mert mindez a tevékenység össze is fonódott, s a csak Fazekas Istvánra jellemző módon fonódott össze. Ezért is van nehéz dolga annak, aki Fazekas István tudományos tevékenységét, főképpen pedig irodalomtörténészi munkásságát akarja áttekinteni. Ugyanis szinte minden tételnél arra kell gondolnia, hogy ezt és ezt az írást ilyen és ilyen körülmények kényszerítették ki a szerzőjükből, s ha nem ezek a körülmények uralkodtak voF na el rajta, akkor éppenséggel valami mást csinált volna, de ezt a mást is valami aktuális teendő miatt préselte ki magából. Ezért azt mondom, hogy Fazekas István legjelentősebb tudományos tevékenységének a Félegyházáról való tudományos gondolkodás állandó serkentését, ébren tartását tartom, s azt, hogy megteremtette azokat a fórumokat, ahol az ezzel kapcsolatos gondolatok elhangozhattak és megjelenhettek. Talán ő maga sem tudja pontosan, hogy hány előadást szervezett meg, hány konferencia összehívását kezdeményezte, én itt csupán pár könyvet említek meg - olyat, amelynek összeállításához köze volt, így a Félegyháza-olvasókönyvet, a Jászkunság kutatása című kiadványt, és a félegyházi Petőfi-emlékhelyekkel kapcsolatos kiadványokat. Mindeközben értékelte és pontosan meghatározta a Félegyháza története, irodalmi öröksége kapcsán eddig elvégzett munkálatokat is. Szerelemhegyi Tivadar múlt századvégi városmonográfiájának értékét abban látja, hogy „a szerző a második és harmadik fejezetben, a homályos őstörténeti fejtegetések után igazi kutatói szenvedéllyel tárja föl a település középkori, majd újkori történeti forrásanyagát, elsőként tudósít a 18. századi újratelepítés, a 19. századi városiasodás tényadatairól, logi18
