Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

a következménye, hogy nem mentem többet óvodába. - Csendes, zárkózott életet éltem, amit fokozott édes Atyám vas fegyelme”. Katona József gyermektársaival csak saját házukban játszhatott, őt nem nagyon engedték máshová. így legkedvesebb foglalatosságává a magányos barkácsolás vált. Gyufásdobozból kocsit csinált, malmot készített szivardobozból és cérnaspulniból, s a háztartásban elromlott tárgyakat is megjavította. Nagyobb testvérei közül /Béla, Emma, Blanka, Dezső, Zsigmond/ Emmával sikerült kialakítania a legmeghittebb vi­szonyt: „Emma volt hozzám legtöbb szeretettel, legtöbbet foglalkozott velem, s még becé­ző nevet is adott, Dondo, Dondoleido, Dondodeledónak hívott. ” / 27. o./ Katona József legkedvesebb gyermekkori emlékeként a borbási tányára járást emeli ki a naplóban.: „Egy-egy délutánra való kirándulás persze majális számba ment jó ozsonnával, a nyári heteken át való kint tartózkodás bár nem a mai nyaralás szerű volt, étkezésünk szinte egészen tanyai menü, a mit a pompás paprikás csirke változatossága gazdagított, de a jó szabad levegő, a változatos foglalkozás s főleg a szabadság érzete tett gondtalan gyermeki boldogsággá. Rendesen aratáskor, gabona betakarításkor voltunk kint, a mikor valami kis foglalko­zás is kijutott, kint voltunk a nyomtatásnál, felezésnél s annyira mentem a szabad termé­szet megkedvelésében, hogy a szérűn is aludtam.... Főleg nagy élvezet volt a lóhajtás... ” /31-32. o.l A korabeli közlekedőeszközről, a Bakerről is olvashatunk a 30. lapon: „A tanyára járással édes Atyám lendítette fel a kecskeméti első fiakert, s Schnitzernének mi voltunk leghívebb utasai”. A családi munkamegosztásban a leánytestvérei által betöltött szerepről így vall a 33. oldalon: „Családunkban mindenkinek be volt osztva a szerepe hasznos foglalkozás­ra, s Emma és Blanka hetesek voltak a háztartásban. Ilyenkor az egész háztartás, főzés, a hetes gondja volt, s tekintve nálunk nem kész szakácsné, hanem csak egyszerűbb cseléd volt, elég dolgot és gondot adott ez a foglalkozás a leányoknak, de ebből következett azu­tán, hogy művészettel értenek a főzéshez. Asztalunknál tízen-tizenketten ültünk rendesen a segédekkel, s annyi különféle ízlésű válogatós embernek a szája íze szerint főzni nem kis dolog volt, s a konyha pénz kereteit is mérlegelve igazán iparkodni kellett, hogy a he­tes kitegyen magáért.” Katona Józsefet az elemi elvégzése után szülei német szóra Oraviczára küldték cseregyereknek. Nagy szabadságban volt része Böll Gusztáv erdészeti hivatalnok há­zánál. Sokat szánkózott, játszott, csintalankodott a kissé szabados, jókedélyű ember házánál, aki még a dohányzásra is megtanította, szerencséjére, mert olyan rosszul lett, hogy soha többé nem próbálkozott a dohányzással. Ezután 6 gimnáziumi évet töltött itthon a Református Gimnáziumban. Élvezettel és átéléssel írja le naplójában ötödikes korukban elkövetett legizgalmasabb diákcsí­nyeiket: „Gummit tettünk a kályhába, melynek bűze csavarta Dalotti / Németh/ Ödön orrát, s az egész tanári kar bevonult. Parragh rögtön tisztában volt a helyzettel, s oly bizto­san, mintha csak ő tette volna bele, vette ki a gummit a Meidinger köpenye alul, s azután jóakarón felénk fordulva mondta, ne tegyenek ilyet, árt az egészségnek - tehát mást sza­bad. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom