Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

1833-ban a nemrégiben nyitott új temetők részére a gyermektelen gazdag özvegy Móri Ilona adományából vásároltak új harangokat. A felső temetőbe 63 fontos (35 kg) kisharang Szent Ilona tiszteletére, az alsó temetőbe 51 fontos (28,5 kg) pedig a haldokló Krisztus tiszteletére szentelték föl, hogy figyelmeztesse az élőket a halálra és a halottakért való imára. Nem sokáig hallhatták figyelmeztető szavaikat, mert 1865-ben mind két temető kis harangját ismeretlen tettesek ellopták.22

1840-ben a városi tanács új 22 mázsás nagy harangot öntet Horning József pesti harangöntő mesternél. Fontját 34 garasért, koronáját és ütőjét 20 váltó forintért. A következő felirattal. „A majsai kunok ájtatos adakozásából a Szentháromság tiszteletére felajánlottatott Krisztus születése után 1841-ik, Majsa városa szállatának 99. várossá tétetésének pedig 5-ik évében.”23 A megrendelésnél az öntőnek tekintettel kellett lenni a torony többi harangjának az összhangjára is. Ekkor már 5 harang volt a toronyban. Mivel több nem is fért, majd 50 évig nem is foglalkoztak a harangokkal. A harangozó ebben az időben Lapú Ferenc volt, ki valóságos harangozó dinasztiát alapít az 1930-as évekig.24 Az 1880-as években a helyi adakozóknak köszönhetően minden majsai pusztán haranglábat állítanak fel.25 1881-1882-ben a temetők oly régóta hiányzó harangjait pótolják, Grezsa Elek és neje az alsó temetőbe 90 forint költséggel, özv. Sipos Szabó Elek 100 forint költségen a felső temetőbe új haranglábat állít fel.26 1898-ban elrepedt nagy második harang újra öntetik és még az év augusztusában újra megszólal. Nem sokáig gyönyörködteti szép hangjával Majsa lakóit, mert „a világháború községünk harangjait is áldozatul kívánta. 1916 augusztusában és 1918 januárjában vitték el három harangunkat. 2414 kg volt összesen a súlyuk. A régi harangok közül a legnagyobb 12 métermázsa volt. Jelenleg a templomnak egy kicsiny harangja van.”27

A forradalmak lezajlása után Varga Mihály majsai plébános és dr. Cseresnyés Béla főjegyző indítványára a képviselőtestület megszavazott az új harangok költségéhez 76.745 koronát, ehhez járultak még Majsa polgárainak adományai, és így összesen 600.000 korona gyűlt össze a harangvásárlásra. Négy új harangot vásároltak a legnagyobb 13 mázsás, a legkisebb 60 kg volt. Az új harangok felszentelését 1922. március 5-én Hannauer A. István váci megyés püspök végezte nagy ünnepség közepette.28 Hiába készültek kevés dísszel, felirattal, hogy a hangját ne befolyásolja az új harangnak, mégis a közvélemény szerint „a régi csak szebben szólt,” mélyebb ércesebb, búgó hangja volt, mely mindenkor megdobogtatta a hazalátogató szívét” - mondogatták.

Húsz évet bírt ki az öt harang a toronyban, mikor 1944 tavaszán a nagy második harangot és a kis második harangot is áldozatul kívánta a háború nyersanyagéhsége. Mondogatták is „Oda van az a háború mikor már a harangoknak is be kell vonulni”, amikor könnyezve nézték, hogyan lökik a toronyablakból a mélybe.29 A hiányt azóta sem pótolta a város. A harangok sorsa összefonódik a község sorsával, történetével, mert fontos szerepük volt és van a közösség életében. Hirdetik az örömöt, dicsőséget, ünnepet, halált, misére hívnak, árvizet, tüzet, ellenséget jeleznek. Nagy tiszteletben tartotta a majsai nép a harangját még a 30-as években is. Ha meghallották a harangszót, a határban dolgozók megálltak munkájukban, kalaplevéve elimádkozták

181