Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
Ilyen előzmények után kezdtem el kutatásaim a kalocsai népművészet témakörében. Mivel jelen előadásom célja a folyamatban lévő múzeumi kutatások bemutatása, ezért a részletek kifejtése helyett az eddigi kutatás némely eredményéről és a még megoldásra váró problémákról szeretnék szólni. 1992. szeptember 15-én Aggteleken tartottam előadást Néprajz és/vagy esztétika? címmel, melyben arra kerestem a választ, hogy vizsgálható-e a paraszti esztétikum egy az elitkultúrában született filozófiai-esztétikai tükrön keresztül. Arra a következtetésre jutottam, hogy mivel a népművészet is egy történeti képződmény, ezért a népművészet különböző korszakai csak az azokat létrehozó társadalmi meghatározottságban vizsgálhatók. A kalocsai népművészet legújabb korszakának is jól megragadható és leírható funkciója volt, tehát népművészetnek kell tekintenünk. Ezek után pályázatot adtam be az OTKA-hoz, melynek eredményeként 1994-1997 közötti időszakra elnyertem a kalocsai népművészeti kutatás támogatását (száma: F 013846). 1994-ben két tanulmányom jelent meg. Az egyiket a mindannyiunk által tisztelt Sztrinkó István emlékére kiadott könyvbe írtam, melynek megállapításait tartom az eddigi legfontosabb eredménynek. Az addig megjelent, kalocsai népviseletről írt tanulmányok kivétel nélkül az egyes ruhadarabokat vizsgálták, melyek sok téves következtetésre adtak lehetőséget. Az egész viseletegyüttesek bemutatásával, s azok előtérbe helyezésével megállapíthattuk, hogy a fölsőszoknyák milyensége határozta meg egy adott viseletegyüttes kompozícióját, egy adott pillanatban történő megjelenését. Tévesek azok a megállapítások, melyek a hímzett ruhadarabok túlsúlyát sugallták. Ez valószínűleg a metodika helytelen megválasztásából adódik. Kizárólag öt ruhadarabra, a kötőre, a réklire, a pruszlikra, az ingvállra és a féketőre hímeztek. Viszont a fölsorolt ruhadaraboknak is csak ötöde-tizede volt hímzett a ruhatárakban. Ugyanezt az arányt figyelhettük meg a hímzett ruhadarabokat is tartalmazó viseletegyüttesek mindennapos megjelenésénél. Hétköznap véletlenszerű a hímzett ruhadarabok viselése. Az ünnepön délutános ruháknál a lányok sűrűbben fölvehet- ték, de a többi ünnepi alkalommal a ruhatárakban meglévő arányukat tükrözték, esetleg még attól is ritkábban jelentek meg. A kalocsai népművészet minden korszakában a népviseletbe került motívumoknak és színeknek, valamint egyes ruhadaraboknak meghatározott funkciójuk és jelentésük volt. Megkülönböztettek két korosztályt és a korosztályokon belüli korcsoportokat, jelezték az egyén, a család gazdasági helyzetét és társadalmi helyét az adott társadalomban. E három tényező szoros összefonódásával a viselet-együttesek számtalan variációja, gazdag formavilága alakult ki. Mindemellett megkülönböztették az emberi élet és a naptári év egyes fordulóit, kitüntetett pontjait. A számtalan jelfunkció mellett nem statikus a kalocsai népművészet, s benne a népviselet sem. A legidősebb korosztályok ma is népviseletben járnak, akik körében a mai napig megőrizte funkcióját a népviselet, s mind a mai napig megjelennek újítások, új divathullámok a hagyományosan kötelező formák mellett. A népviselet legtartósabb jelfunkciója a színek életkorjelző szerepe. 1994. május 26-án Szegeden tartottam előadást a gyári termékek viseletben betöltött szerepéről, melynek szövege a Néprajzi Értesítőben jelent meg. Az ipari terme154
