Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
Ki is volt ez a szobrász, akinek Erzsébet királyné szobra, a polgármester rokon- szenvének köszönhetően Halas első nyilvános monumentuma lett? Előrefutva az időben tekintsük át a szobrász rövid életútját, amely mint utóbb kiderült, alig haladta meg az Erzsébet királyné szobor elkészítésének időpontját. Nagy Kálmán 1872. április 17-én sokgyermekes hivatalnokcsalád fiaként született Kiskunhalason. Már fiatal korában kitűnt tehetsége ápolására gimnáziumi rajztanára, a halasi csipke későbbi szellemi atyja Dékáni Árpád ösztönözte. 1888 és 1893 között Budapesten az Iparművészeti Iskolában a kisplasztikái szakosztályban állami ösztöndíjjal tanult. Ezt követő két évben a kor neves szobrászai, Bezerédy Gyula és Zala György foglalkoztatták. Első önálló szobrait ekkoriban mintázta. A Képzőművészeti Társulat 1897. őszi tárlatán egy szoborvázlatát állította ki, amit a sajtó és a kritika elismeréssel fogadott, de a Követ dobó gyermek című alkotását a zsűri is megvételre ajánlotta az újonnan felállítandó Szépművészeti Múzeum számára. Ezt követően Teleky és Pálffy grófok lovasszobrát készítette el, abban a jelmezben, ahogyan ők a milleniumi díszbandériumban részvettek. 1898 nyarán 9 pályázó közül a második helyre sorolva elnyerte a főváros 2000 Ft-os szobrászati ösztöndíját. A szobrászokból, művészettörténészekből álló neves ítészgárda (Strobl, Fadrusz, Lyka stb.) dicsérő értékelését a Fővárosi Közlönyben tette közzé. Mint Nagy Móra polgármesterhez írott levelében megjegyezte, „így meg van a garancia arra nézve, hogy Nagy Kálmán a szobrot oly módon tudja elkészíteni, hogy annak művészi becse leend”.5 Nagy Kálmán 1900-ban Olaszországot, Franciaországot és Németországot érintő tanulmányúton járt és érezhetően Rodin hatása alá került. Újabb alkotásain népi témájú szobrait festői felfogású felület-megmunkálással egyeztette össze. Talán ennek köszönhette, hogy állami megbízást kapott az 1900. évi párizsi világkiállítás szobrászati bemutatójára, amelyre a magyar népélet jellegzetes alakjainak 1/5 életnagyságú figuráit kellett megmintáznia. Nagy modelljeit Debrecen, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Kiskunhalas környékén kutatta fel és elkészült szobrai megnevezésében is feltüntette származási helyüket, pl. Debreceni juhász stb. A kisplasztikái sorozatát, amely századvég népies zsánerszobrászatának etnográfiai illusztrációban kimerülő alkotásait szobrászati kvalitás dolgában messze felülmúlja, ezüst éremmel tüntették ki. Az Erzsébet királyné szobrának készítése ideje alatt, 1900-ban megnyerte a budai Corvin téren felállítandó kút pályázatának első díját. Az elnyert megbízatás okozta korai halálát is. Az esetről így számolt be a Kiskunhalas Helyi Értesítője: Nagy Kálmán „hivatásának esett áldozatául. A budai Korvin-tér díszes nagy kútjára hirdetett pályázaton az ő gyönyörű magyarstílű mintája lett a nyertes (botjára támaszkodó, ju- hait itató juhász volt a szobor témája). Ennek kidolgozásán munkálkodott, s mivel ivó juhokat is kellett mintáznia, vett egy juhocskát s azt lakásán becézgette. Ettől a modell juhocskától kapta meg a betegséget, mely rövid pár nap után véget vetett életének.” Még a 30. születésnapja előtt 1902. február 23-án halt meg, alig egy hónappal élve túl a halasi szobor felavatását.6 Miután a szobrász elnyerte a polgármester bizalmát, újabb szobortervet készített, amelyet levélben küldött Halasra és ebben mellékelte a részletes költségvetést is, 1270 Ft-ra mérsékelve a korábbi 2000 Ft-os szóbeli vállalási összeget.7 Ezt követően 140
