Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

vágott kákát napsütötte helyen (ha később akarod felhasználni, úgy a padláson) terítsd szét, hogy a nap és a szél jól érje. Fél nap után forgasd meg, hogy a másik oldala is megszáradjon. Ha száraz, kösd kévébe. Egy kéve annyi, amennyit a két karoddal át tudsz ölelni. Kösd körül a tövénél, a derekánál és a hegyénél.

Száz-kétszáz éve és annak előtte a halászok szatyrot, a gazdák kosarat kötöttek belőle, ugyanúgy, mint a gyékényből. Nagy kákatutajokon árut szállítottak a vásárokra, állatokat vittek át vele egyik szigetről a másikra. A mécslámpák idejében kanócul is szolgált. Napjainkra igen lehanyatlott a becsülete. Az őszi dér és harmat megbarnítja, szárazzá, törőssé teszi, mire a tél eljön. A Tisza jeges áradásai után tömegével hever az ártéri fák, bokrok tövében.- egy szál gyékény kell hozzá és ha van, 2 tüske- ha nincs, vékony gyékényszállal kötözzük- háromujjnyira megtörtjük a gyékény keményebb végét- ebből lesz majd a feje, nyaka- még három ujjnyira megtörjük- elkezdjük körbe tekerni- tekerjük, míg el nem fogy- tüskével átszúrjuk vagy egy vékony szál gyékénnyel átkötjük- most a csőrét rögzítjük egy vékony szállal, nyolcas alakban- vagy tüskével átszúrjuk (Hasonlóan készül a kistutaj!)

135