Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)

Hagyomány és művészet

NAGYMARI (Szórakaténusz Játékmúzeum, Kecskemét) FŰBEN; FÁBAN JÁTÉK (Egy készülő könyvről) 1980-ban jelent meg a Móra Kiadónál a Játékok vízparti növényekből című köny­vünk. (NAGY Mari-VIDÁK István: Játékok vízparti növényekből. Móra 1980. Bp.) Több évi gyűjtőmunka eredményeként százhúsz sásból, kákából, gyékényből, fűz­vesszőből és kéregből készíthető játékot találtunk, illetve egy részük általunk terve­zett. Segítségünkre voltak az előttünk járt kutatók írásai is (lásd. irodalomjegyzék). A könyv megjelenése után a gyűjtő, kutató munkát tovább folytattuk. Érdeklődésünk ezután már nem csak a vízparti növényekre irányult, hanem minden növényre, a fű­száltól (mellyel kukorékolni lehet) elindulva. A könyvet négy fejezetre osztottuk, követve az évszakok váltakozásait. Tartalmaz­za a növények leírását, élőhelyét, a legalkalmasabb szedési időpontot s „egyéb” hasz­nukat, valamint a játékok leírását és elkészítésük módját, (kb. 300-350 játékot). Ajánljuk szülőknek, pedagógusoknak és mindazoknak, akik belátják, hogy a ter­mészeti környezet megvédése ott kezdődik, hogy megismerjük azt, ennek legjobb és legeredményesebb eszköze a játék. „... A legegyszerűbb játékok időtlenek, fontosak voltak és lesznek a jövő nemze­dék számára is. Be kell töltsék szerepüket a gyerekek életében. A természet anyaga­inak spontán megismerésétől és alakításától az út a tudatos játéképítő-tevékeny- séghez vezet. Ez többszörös élmény forrása: a gyermek örül, mert újabb képességei­ről tett tanúbizonyságot, örömmel tölti el az alkotás folyamata és eredménye egya­ránt. A játékszer maga egy újabb játék kelléke. A gyermekek életeleme a játék és nem csupán a szórakozás, mint a felnőtteknek. A játék nem csak gyönyörűség, ha­nem összes emberi tulajdonságait, erőit és képességeit fejlesztő foglalatosság. A já­ték alapozza meg a lelket. ... A gyermekjátékokban emlékezik a kultúra. Minden játékeszköz-tiszteletünk mellett is észre kell vegyük, hogy fontosabb a játék gyakorlata. Leírásukat nem tar­tották fontosnak régen - ma is inkább csak megfigyeljük. Hogyan játszik a gyermek? Megkeresi a közvetlen környezetében azokat a tárgyakat, amelyek a legkisebb be­avatkozással azzá válnak, amire éppen szüksége van. Az elvet testesíti meg és nem az egyedit. Nem arról van szó, hogy bármit is belelátna abba, amiben az nincs meg, ha­nem felidézi a két dologban a közöst, majd megidézi vele a másikat. Alkotóerejét működteti és örül, ha meg tudja csinálni azt, amit kigondolt. Örömét fokozza, ha ezzel munkálkodni lehet, utánozni valamit. Ha játékait megunja, eldob­ja, mert képzelőerejét már nem lendíti, mert túl van megalkotásának erőpróbáján, s 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom