Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kőhegyi Mihály–Tóth Ágnes: Adatok a csávolyi németek kitelepítésének történetéhez
123 rá, hogy az elmélet s annak gyakorlati megvalósítása egyáltalán nem állt összhangban, sőt az imént felsoroltak azt is bizonyítják, hogy a gyakorlati intézkedéseket jogi fedezet nélkül foganatosították. S nemcsak Csávoly községben, hiszen a kormány 3820/1945. M. E. számú rendelete még nem jelent meg akkor, amikor Bács-Bodrog vármegye egyes községeiben ehhez hasonló jelenségek észlelhetők. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ezek az intézkedések nem elsősorban a helyi elöljáróságok túlkapásai voltak. Ezt cáfolja az is, hogy a sváblakta községekben azonos időben, azonos rendelkezéseket foganatosítottak alispáni vagy miniszteri utasításra. Még azt is meg mernénk kockáztatni, hogy a törvények lényegében kialakult gyakorlatot követtek. S ez igazán nagy jelentőségűvé a kitelepítések lebonyolításánál vált, hiszen semmiféle garanciát nem nyújtott sem jogit, sem intézményest - a törvénysértőkkel szemben. Érezhetően megnövekedett a községi elöljáróságok - Nemzeti Bizottság, Földigénylő Bizottság, termelési Bizottság - munkája a sváb kérdést illetően a 3820/1945. M. E. számú rendelet megjelenése után. Alig pár nap múlva Balassa Mihály - a Bács-Bodrog vármegyei Népgondozó Hivatal vezetője - elrendelte azoknak a járási bizottságoknak a felállítását, amelyeknek feladata a hitlerista magatartást tanúsított lakosság felülvizsgálata volt. A bajai járásban két bizottság működött. Az elsőhöz a déli községek (Vaskút, Gara, Csátal- ja), a másikhoz a Bajától keletre fekvők (Bácsbokod, Bácsborsód, Csávoly, Felsőszintiván) tartoztak. /57/ A községeknek a bizottságba egy rendes és egy póttagot kellett küldenie. Nincsen adatunk arra, hogy Csávoly községből ki vett részt a járási bizottság munkájában. A feladat háládatlan voltát jelzi az a tény, hogy Felsőszintiván község egyáltalán nem tudott senkit a bizottságba küldeni, mert a község lakosai közül nem vállalta senki. Egyébként általános jelenség volt a többi községnél is, hogy a járási bizottságba küldött személyek szinte állandóan változtak. Sajnos nincsenek adataink arról, hogy a községekből kijelölt tagoknak mennyi beleszólása volt a névjegyzékek összeállításába, vagy a mentesítések elbírálásába. A magyarországi német nemzetiségi lakosság kitelepítéséről szóló 12330/1945. M. E. számú kormányrendelet 1945. december 29- én jelent meg. Ennek nyomán, különböző leiratokra, utasításokra sorra születtek a kimutatások és összesítések az egyes községek sváb lakosairól, a Volksbund-tagokről, a nyilaspárt tagjairól, fasiszta kisiparosokról. /58/ Ezek az összesítések azonban csak nagy körültekintéssel használhatók. Elsősorban azért, mert egy-egy szempont szerint készültek, és sok bennük a nehezen kibogozható átfedés; másrészt az utólagos . javítások, át- és kihúzások sora áttekinthetetlenné és bizonytalanná teszik a végeredményt. A község meglevő iratanyaga hiányos, s így nincs mód az összehasonlításra, illetve ellenőrzésre. Felhasználásuk ennek ellenére fontos, de erre más alkalommal kerítünk sort. A kitelepítési rendeletet követően Bács-Bodrog vármegye déli részén az egyes községek helyzete 1946 tavaszára nemhogy javult volna, de bizonyos vonatkozásban rosszabbodott. Többek között nem tisztázódott még a Jugoszláviából átdobott sváb menekültek elszállításának ügye. Az egyes községekben már elkezdődő kitelepítés nyomán a zűrzavar, a kuszaság, a bizonytalanság napról-napra nőtt, s nemcsak a kitelepítendő lakosság került összeütközésbe az Áttelepítési Kormánybizottság vagy Oszlop ügyintézőivel, de a közsági elöljáróságok is. A
