Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)

Nagy Mária: A Szórakaténusz Játékmúzeum műhelymunkája

hanem esztétikumot, - a szépet is." Az a gyermek, aki megtanulta játékait, tárgyait megteremteni, megtanulja azt is, hogy a világot 5 is alakíthatja, nincs kiszolgál­tatva neki, - írja Andrásfalvy Bertalan: Mit jelent a néphagyomány a jövő műveltségében című írásában. Ezeket a gondolatokat figyelembe véve szervezzük foglalkozásain­kat minden témakörben. Bizunk abban, hogy a mai gyerekek életének épp­úgy fontos része a természetes anyagok ismerete, az alkotás öröme. Hankó Ildikó a Magyar Nemzet 1985. szeptember 3-i számában írt mun­kánkról. Végezetül az ő gondolatait idézem. "Ifjúságunk nevelésének egyik kulcskérdése ma is a hazaszeretetre és más népek megbecsülésére való nevelés. Osztályfőnöki órákon, isko­lai ünnepségeken, hivatalos megemlékezéseken elhangzó szónoklatok vaj­mi kevés sikert hozhatnak ezen a téren. Az egyik legfontosabb kapasz­kodó, hagyományaink átadása és őrzése. Ez a hazaszeretet egyik tartó­pillére. Nemcsak az egyes embereknek, a népeknek is van egyénisége. Az egyéniség érték, megtartása mindig komoly erőfeszítéseket igényel. Az Alföldön élő kalaposaink munkamódszere sok mindent megtartott az ősi technikából. A kun süvegeknek ma is híre van, ha jól végezte munkáját a mester, a víz is megáll benne. Másutt is készítenek kalapot a vilá­gon, de máshogy. Ez a másság a mi egyéniségünk, ránk jellemző. A "más" nem értékítéletet jelent, nem jobbak, vagy rosszabbak vagyunk más né­peknél, hanem különbözünk tőlük. Ez deríti jókedvre a népdalainkat hallgató, népitáncosainkat néző külhoni turistákat, ettől ízletes a magyar konyha, ez teszi felismerhetővé Bartók és Kodály zenéjét, ettől érezzük magunkat otthon, na hosszas távoliét után átlépjük a magyar határt. Népi hagyományaink őrzésének és felhasználásának nem kis szerepe van az izlésnevelésben is. Az évszázadok során egyszerűsödött, letisz­tult díszítőelemek, formák egyszer majd talán kiszorítják életünkből a mindent elözönlő giccsáradatot. A tiszta forrásból táplálkozó művészi értékek felismerésére nevel a mostanihoz hasonló alkotótáborok mindegyike. Az innen kikerülő fiatalok olyan utravalót visznek magukkal, aminek nincs forintban kifejezhető értéke. A külföldi résztvevők pedig elvi­szik jó hirünket a világba és ez már más területen is kamatoztatható. Kazahsztánban sokáig élt az a szokás, hogy az új sátrat takaró nemezbe beledolgozták a régi takaró egy darabkáját, így biztosították a folytonosságot, a fennmaradást. Ezt kell tennünk nekünk is, hiszen egy ország műveltségének egyik fokmérője, hogyan viszonylik múltjához, lakói mennyit mentettek át régi szokásaikból, tárgyi emlékeikből, ze­néjükből, nyelvi tisztaságukból a jövő generációinak. II. A MŰHELY MUNKÁJÁRÓL Hagyományokon alapuló játékkészítő és kézműves tevékenység, első­sorban természetes anyagok felhasználásával. Ezt egészíti ki a mozgá- sos sport, ügyességi énekes játék, dramatikus hagyomány, az ének,- ze­ne, tánc, rajz, festés, nyomtatás. Játékkészítés Kézművesség Egyéb- fajátékok - fonás - animációs kör

Next

/
Oldalképek
Tartalom