Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)
146 A születési anyakönyvek adatainak kigyűjtése híján nem tudjuk, hogy az azonos nevet viselők rokonok-e, s nem mondhatjuk azt, hogy egy-egy család esetében összeházasodásnak vagyunk-e tanúi. Gyanakszunk ugyan erre, mert az anyakönyvekben előforduló nevek alapján a Csávolyról jött bunyevácok között szoros kapcsolatot tételezhetünk fel, hiszen gyakran egymás tanúi a házasságkötéseknél. A Mandich, Ikotich, Vidakovics nevek tanúként is gyakran e- lőfordulnak. A menyasszonyok közt is több azonos nevűt találunk. A Petress 7-szer, a Krékics 5-ször, az Ispanyevics 4-szer; a Vujkavics, Blesics, Patachich, Lemich név pedig kétszer szerepel. Ezek a nevek a Katymáron belül kötött házasságoknál is feltűnnek egymás párjaként, s ugyanazt az összefonódást láthatjuk, mint a csávolyiak esetében. Mindebből egyrészt arra következtethetünk, hogy a csávolyi bunyevácok a falu azonos társadalmi rétegébe tartoztak, s ugyanez mondható el választott párjukról is; másrészt egy falun belül sokan viselik ugyanazt a nevet. Két falu között az egyedi párkapcsolatok magukban hordozzák a kapcsolatláncok kialakulásának lehetőségét, hiszen a lakodalom, a búcsú, a vásár, a keresztelő az összegyülekező rokonságban alkalmat teremt az ismerkedésre, az újabb párkapcsolatok létrejöttére. Erre utal az is, hogy a Csávolyon kis számban élő bunyevácok a szomszédos, nagyobb bunyevác lakosságú falvakhoz viszonyítva nagy számban vannak jelen a katymári házassági anyakönyvekben. A két falu között a vizsgált időszak végéig - nagyobb megszakítások nélkül - folyamatosnak mondhatjuk az összeházasodást, s ezt a folyamatosságot a kialakult kapcsolatláncok biztosítják. (IV. táblázat) A községek között kialakuxó, hagyományosnak mondható kapcsolatokra jó példa Gyurakovics Anasztáziának.1861-ben kötött házassága. Ö annak a Gyurakovics Antalnak a leánya, aki 1838-ban a katymári Lemich Annával lépett az eskető pap elé. Az apa, majd leányának házassága több szempontból is érdekes. Gyurakovics Antal katymári feleségével visszament Csávolyra, hiszen leányuknál az anyakönyv jelzi, hogy onnan érkezett, tehát valószínűleg ott is született. Ö az egyetlen Katymáron házasodott csávolyi menyasz- szony. Férjével - Mándich Miklóssal - Katymáron telepedett le, hiszen fiúgyermekük házasságával találkozhatunk az anyakönyvben, s nála nem jelzik, hogy más faluból érkezett volna. A párok családi állapot szerinti megoszlása a következő: nőtlen hajadonnal 43 özvegy özveggyel 14 özvegy hajadonnal 7 nőtlen özveggyel 1 alkalommal kötött házasságot. A Csávolyból Katymáron házasodok közel 1/3-a özvegy. (Az özvegyek közötti házasságok csoportjába soroltuk nemes Mándich Antal 1828-ban kötött házasságát, bár az anyakönyv egyiket sem jelöli annak, pedig a vőlegény 60, a menyasszony 49 éves.) A más faluban házasodó özvegyek nagy száma részben a nemzetiségi ösz- szetétellel magyarázható. Ha egy községben kis létszámban van jelen egy nemzetiség, az özvegyek újraházasodási lehetősége korlátozottabb a falun belül, mint az először házasodóké, pedig őket is köti nemzetiségi hovatartozásuk s a falu társadalmában elfoglalt helyük. Mindezek mellett az özvegyek párválasztásakor figyelembe kell venni egyéb tényezőket is (a gyermekek érdekei, öröklés, életkor), Ezért sok a magának más faluból párt választó özvegyember. 10 esetben tudjuk, hogy ki volt az özvegyek első házas- társa, 12-szer csak az özvegyi állapot jelzése történik meg. A csávolyi özvegy férfiak korábbi házassága csak akkor kereshető meg a katymári anyakönyvekben, ha elhunyt feleségük e faluból való, s házasságukat itt anyakönyvezték. CEgyetlen ilyen esetet találtunk: Mártich Tamás 1836-ban másodszor is Katymáron nősült, özvegyasszonyt vett el).
