Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Sztrinkó István: A néprajzkutató Szabó Kálmán
3 SZTRINKÓ ISTVÁN (Katona József Múzeum) A NÉPRAJZKUTATÓ SZABD KÁLMÁN Szabó Kálmán néprajzkutató, régész, a kecskeméti múzeum első önálló igazgatója száz esztendeje, 1886. szeptember 11-én született Kiskunfélegyházán. A múzeummal mindvégig szorosan összefonódó életútját KŐHEGYI Mihály alapos tanulmányából részletesen ismerjük, tudományos munkásságának értékelése azonban, ezen belül is elsősorban néprajzi tevékenységének megítélése még várat magára. így van ez annak ellenére, hogy írásai ma is kikerülhetetlenek azok előtt, akik Kecskeméttel, a Duna-Tisza köze legjelentősebb mezővárosának néprajzával, múltjával foglalkoznak. Jelentőségére utal továbbá az a tény, hogy számos adatával találkozunk az országos léptékű összefoglalókban, akár az extenzív állattenyésztésről, irásgazdálkodásunk emlékeiről, a népi szűcsmunkákról vagy jogi népszokásainkról szóló monográfiák legyenek azok. /I/ Tudománytörténetünk mégis méltatlanul és igaztalanul ítéli meg munkásságát. "A két világháború közötti időszak provinciális tudományosságának sajátos, konzervatív képviselője volt:" - írják róla a Magyar Néprajzi Lexikonban. /2/ Ha csak az Alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei című könyvére gondolunk, már nem érthetünk egyet evvel az értékeléssel. Hiszen a bevezetőt író Zichy István így szól a kötet értékeiről: "Meglepően hangzik, de mégis úgy van, hogy ez a kötet lesz az első kísérlet, amely módszeres ásatások eredményeivel világítja meg Magyarország egyik vidékének későközépkori műveltségét. Az a tény, hogy kötetünkben ismertetett kutatásait (Szabó Kálmán) mintegy néprajzi tanulmányai kiegészítésének szánta, nemcak arról tanúskodik, hogy ő problémáinak mennyire mélyére akar hatolni, hanem arról is, hogy a néprajz és a régészet együttműködése milyen termékeny eredményre vezethet." /3/ A Néprajzi Lexikon sommás ítélete tovább árnyalható, ha számba vesz- szük Szabó Kálmán néprajzi írásait. Első tanulmánya 1918-ban jelent meg az Ethnographiában az Ősi halászat nyomai Kecskemét környékén címmel, amit 1944-ig több mint húsz kisebb-nagyobb néprajzi témájú cikk követett. /4/ A felszabadulás után megjelent ugyan még néhány írása, de ezek jó része már erőteljes népszerűsítő szándékkal, tudományos apparátus nélkül készült. Közös jellemzője azonban mindegyiknek, hogy Kecskeméttel, azaz Kecskemét vidékével, annak valamilyen néprajzi jelentéségel foglalkozik. E tanulmányok értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy a két világháború között, abban az időszakban, mikor Szabó Kálmán aktívan publikál, milyen a helyzete Kecskemét néprajzi kutatásának. Nagyon rövidre fogva az áttekintést, elmondhatjuk, hogy Szabó Kálmánig alig-alig beszélhetünk módszeres néprajzi munkálatokról, s azok java része is egy téma, a külterjes állattartás köré csoportosul. Elegendő most KUBINYI Ferenc, PRÓNAY Gábor, KADA Elek és HERMAN Ottó, valamint MADARASSY László nevét megemlíteni. /5/ Más területekről, a viselet múltjáról, a népszokásokról, a tanyai életről csak PAPP László, VÁCZY János és KÉLER Gyula egy-egy írása tájékoztat, s a sort csak a statisztikai-geográfiai irodalom és a szép- irodalom elszórt adatainak összekeresgélésével egészítheti ki az érdeklődő. /6/ Tehát bármilyen témához nyúljon is a Kecskemét néprajzával foglalkozó kutató, szinte bizonyos, hogy új ismereteket fog föltárni.
