Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Nagy Angéla: Adatok a kalocsai paprikakereskedelem történetéhez
110 gő), Jéló I.Pál ( 3500 pengő), ifj. Perity István (3.000 pengő), Kelemen Pál(3.000 pengő), Árva Ferenc (2.500 pengő), Marosvölgyi Ferenc (2.500 pengő), özv. Takács Sándorné (2.500 pengő), Kovács Ferenc (2.000 pengő), Danics Ferenc (2.000 pengő), Gábriel József (1.500 pengő), Molnár József (1.500 pengő), Guzsván I.Pál (1.000 pengő), összesen 40.000 pengő törzstőkével." Ezen a közgyűlésen Kovács Ferenc fölajánlotta, hogy "mint exportban jártas és centrális fekvésű üzlete van, az iparengedély kiadásáig ő saját nevében, de a Danubius számlájára lebonyolítja az esetleges exportot". 1940. október 30-án újabb közgyűlést tartottak a jegyzőkönyv tanúsága szerint, amelyen Dr. Nyáry Pál "vállalat jogi ügyeit intéző kalocsai gyakorló ügyvéd" közölte, hogy a vállalat iparengedélyét addig nem sikerül megszerezni, amíg Szász Rezső cégvezető - származása miatt - a vállalat alkalmazottja. Emiatt Szász Rezső kilépett a vállalattól, cégjegyzését töröltették, s a pénztárkönyv szerint november 2-án 1065 pengő végkielégítést kapott (havi "t.i.szti fizetése" 150 pengő volt). "Szász miatt" a "Danubius" 1941.novemberében adót fizetett (45,50 pengő), majd 1941. decemberében szintén a volt cégvezető miatt "hadfelsz. adóról" olvasunk (305 pengő). Az 1940. október 30-án kelt jegyzőkönyvből tudjuk, hogy Kovács Ferenc ekkor ki akart lépni a kft-ből, törzstőkéjét Hegedűs P.Józsefnek adva át. Kovács Ferenc kijelentette, hogy "mint régi egyéni exportőr a vállalatnál hátrányos helyzetbe kerül." Végül megegyezés született, mely szerint a tiszta nyereségből Kovács Ferencnek 5 %-ot szavaztak meg, a- mely Szász távozásával amúgy is felszabadult. A "Danubius" 1941. januárjától vezetett pénztárkönyve szerint az irodahelyiség bére havi 25 pengő volt, felszerelése ekkor 683,43 pengőbe került. Az alkalmazott, Almásy A. fizetése 60 pengő, a levelezési és fordítási általány 50 pengő volt. Ebben a hónapban 1410 kg csemege paprikát vásároltak (kg-ként 2 pengő körüli áron), s kifizették miatta a kiviteli illetéket is. Az induláshoz szükséges összeget - 8050 pengőt - a Bajai Takarék kalocsai fiókja,illetve a törzstőkések kölcsönözték. 1941. márciusában már összesen 4498 kg csemege és édesnemes paprikát exportáltak, s "Grossnak" Triesztbe és Zürichbe való fuvarozásért 206 pengőt fizettek. Megindultak a külföldi átutalások ekkor, a Nemzeti Bank útján. A raktári munkásnők fizetése heti 13,72 pengő volt - 1941. szeptemberében fizették ki 1940.november 1. és 1941. október 31. közötti munkabérüket. Ekkor törlesztették a törzstőkéseknél levő adósságot is. 1941. október 11-én közgyűlést tartottak a "Danubius" törzstőkései. Ekkor a törzstőke összege 20.000 pengő volt, ellentétben az alakuló közgyűlés 40.000 pengőjével. Kovács Ferenc özvegye szerint a tagok tőkéjük arányos részét mobilizálták az üzlet beindításához. Kovács Ferenc közölte a tagokkal, hogy 1941. augusztus 14-től a vállalatot a Közellátásügyi Minisztérium az exportlistára fölvette, tehát a vállalat végre saját neve alatt működhet. Beszámolt arról is, hogy a vállalat szeptember 30-án 7.977,85 pengő veszteséggel zárta mérlegét, mivel "a felmerült szervezési költségeket nem tudta behozni, lévén nem saját neve alatt működött." A gyűlés határozata szerint a veszteséget a következő évre áttették. 1941. novemberében az áru szokásos biztosítási díja mellett megjelent a "háborús kockázat" díja is - pl. 6000 kg biztosítása 233,46 pengő, háborús kockázata 668,97 pengő volt. 1942. januárjában az alkalmazott Pálfi István fizetése havi 75 pengő volt. Ekkortól rendszeresen 250 pengőhavi fizetés kapott Danics Mihály és Hegedűs Péter, s tiszteletdíjas alkalmazott Janzer István (fél
