Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Szojka Emese: Métázás Baján
176 náltak szőrlabdát is, valamint az úgynevezett kupiter labdát, mely gumiból készült és a vásárokon árulták. Az ütőt rendszerint a játékosok maguk faragták ki lécből, melynek formája evezőlapáthoz hasonlított. Adott esetben azonban más alkalmatosság is megtehette mint például a lekvárfőző kanál. A játékosok kisorsolása ezekben az időkben már nem volt olyan lényeges része a játéknak, mint korábban, kevésbé adták meg a módját. Rendszerint önkéntes alapon történt a választás, de ismert volt a mondókás kisorsolás. A botfogással történő kisorsolást kizárólag a sintér métát játszók alkalmazták. Ilyenkor a já- tékbahívás is úgy történt, hogy a bot kézbevételekor elkiáltotta magát a játékos, hogy: kezeket, kezeket sintér méta! Ugyanezt mondták a botfogás közben is. A métában részt vevő fiúk a 10-14 évesek korosztályából kerültek ki. Istvánmegyében azonban ettől eltérően a legények és a fiatal házas emberek is métáztak, ilyenkor a kisebbek csak nézték őket. A métázók általában az utcájukban űzték a játékot, hiszen az egy bandába tartozó gyerekek a lakóhely szerint, utcánként jöttek össze. Volt azonban néhány olyan kedvelt játszóhely, térség, ahova több utca gyerekei jártak akár métázni, de más játékokat is játszani. Ilyen jellegzetes játszóhely volt Kisbudában az Uj Sor után következő legelő, ahova még más városrészből is jöttek, fiúk, leginkább futballozni. Kiscsávolyban az egykori állatvásártér területe volt népszerű. A Rókusvárosban a temetővel szemközti füves, gesztenyés térséget a gyerekek Háromszögnek nevezték el, ma is játszótér és a környező utcák gyerekei jártak ide. A Lökért és a Bara az alvégi ifjúság emlékezetes játékhelyei voltak annak idején. A Belvárosban a zsinagóga tágas udvarán is métáztak. Baján az 1930-as évek elején még játszották a métát és elmondható, hogy azokban a városrészekben volt igazán jelentősége még ebben az időben, ahol a körülmények leginkább kedveztek a régies kultúrális jelenségek fennmaradásának. így a falusias jellegű Homokvárosban, a legszegényebb rétegeket magában foglaló Istvánmegyében /12/ és a különálló, kis népességű Szentjánoson. Az 1920-as években született férfiak a hagyományos játékok közül már csak a kisgyermekeknek valókat őrizhették tovább, mert nagyobb korukban a futball vált a mozgásos játékok közül egyeduralkodóvá. A bajai méta játék gyűjtés tapasztalata is ezt bizonyítja. Baján az első futballmeccset az első világháborút megelőző években rendezték. /13/ Már a század elején felfigyeltek a futball jelentőségére. "Bátran nevezhetjük már e játékot magyar néven rugólabdának, mert hiszen nemcsak versenytereinken, hanem az még az utca prondján is megnyerte a teljes népszerűséget. Határozottan mondhatjuk, hocy még sohasem produkált a sport olyan játékfajtát, amely annyira meghódította volna az ifjúságot mint ez." /14/ Napjainkban a méta teljesen kiszorult a játékok sorából és már csak a legidősebb enoerek emlékeznek rá. A szavak azonban élik tovább a maguk életét, így a méta szó is, mely az utóbbi években márkája lett az egyik sport- és szabadidőruhákat gyártó vállalatnak, újabban pedig már bizonyos kozmetikumok is ezen a néven kerülnek forgalomba. Pedig alig száz éve, hogy Festetics
