Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Szojka Emese: Métázás Baján
174 megtörténik, hogy egy sereg vár benn, egy sereg künn, csak a varitár van hátra egyetlen egy ütéssel. Minő energiát fejlesztő pompás játék ez, mikor mindenki teljes erejével azon van, hogy kötelességét ügyesen teljesítse. Akkor is meg van nyerve a méta a kint állók részéről, ha egyikük a kiütött labdát a levegőben elkaphatta ." Az életszerű, érzékletes leírás a játék minden lényeges mozzanatáról megemlékezik, a kisorsolástól kezdve a csapatok váltásáig. Feltehetően a hosszú méta egy leegyszerűsített változatát játszották, amennyiben nincsen kiemelve, hogy a kapópártnak csak egyetlen tagja jogosult az ellenfél kiütésére. /7/ Valójában a méta bonyolult és részletes szabályokkal tűzdelt, kimódolt formáit csak a kollégiumi diákcsapatok űzhették, ahol közönség előtt folyt a mérkőzés. Az esetlegesen összeállt gyermekbandák inkább a játék örömét, időtöltést kerestek benne, semmint a sportszerűséget. Az emlékiratból kideríthető, hogy Allagáék a métát az 1860- as években játszották. A játék szintere az egykori Kápolna utca volt a Rókus temető és a valamikori Kaszárnya utca /8/ között, miszerint: "itt atyánk háza és a sírkert magas hegyoldala között labdáztunk gyermekkorunkban." így rendelkezésünkre állt egy jó leírása a méta játéknak, annak tér- és időviszonylataival együtt. Ezek után érdemesnek látszott felkutatni a játék további életét ugyanebben a városban, amennyiben erre a helyszíni adatgyűjtés módszere még sikeresnek bizonyulhatott, hiszen egy százhúsz éves adat volt a kiindulópont. Jóllehet a közelmúlt gyermekjátékokat publikáló néprajzi gyűjtéseiben, valamint a hagyományos gyermekjátékokat tartalmazó kézikönyvekben szerepel a métajáték, de ezek többnyire falusi környezetből ismertek a játék városban űzött formáiról kevesebbet tudunk. Az előzetes helybeli tájékozódás megerősítette a bajai adatgyűjtés értelmét. A hagyományos néprajzi terepmunka gyakorlatát követve került sor az adatok fölvételére. A lehetséges adatközlők személyét meghatározta a bajai törzsökösség, de mindenképpen az itt eltöltött gyermekkor. Mivel a legtöbb méta változat kifejezetten fiújáték volt, csak férfiak szolgáltathattak pontos adatokat. Továbbá az is leszűkítette a megkérdezhetők körét, hogy már csak a legidősebb korosztály smlékezetében élt á játék. A gyűjtés és a feljegyzett adatok rendszerezése városrészek szerint történt az áttekinthetőség és a feldolgozás érdekében. A szentistváni kerület az érdeklődésen kivül maradt, mivel csak 1930 óta része a városnak, korábban önálló település volt, elkülönültsége a mai napig jelentős. Itt csak a gyűjtés eredményei és tapasztalatai összegződnek, maguk a játékleírások a bajai múzeum adattárába kerültek. /9/ A gyűjtés során a pozitív válaszok mellett olykor a negatív adatok is tanulságosak voltak. A megkérdezettek egy része nemcsak azért nem emlékezett a métára, mert már kihalófélben lévő játá< volt századunk elején is, hanem azért sem, mert egyes fiuk életéből a kamaszjátékok kényszerű módon kimaradtak az életükből. Akik korán inasnak álltak vagy más kenyérkereső munkát kellett vállal-
