Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Szabó Zoltán: Szabó Kálmán hagyatéka a Katona József Múzeumban
8 SZABÓ ZOLTÁN (KATONA JÓZSEF MÚZEUM) Szabó Kálmán hagyatéka a Katona József Múzeumban A Szabó Kálmán hagyatékaként kezelt dokumentumokat, melyek már korábban a Katona József Múzeumba kerültek, 1978-ban leltározhattuk a történeti dokumentációs gyűjteménybe. Ismert s talán ez az évforduló is lehetővé teszi Szabó Kálmán tevékenységének jobb megismerését, régészeti, néprajzi, történeti kutatásait, publikációit. Hogy a hagyaték a történeti gyűjteményben található, kutatható, végül is talán annak köszönhető, hogy életének néhány, fontos dokumentuma s a nagyobb részt kitevő lelevek, a tudományos kutatómunkát rögzítő feljegyzések részben kortörténeti jelentőségűek, részben történeti, néprajzi adatokat szolgáltatnak (illetve szolgáltathatnak) a kutatók számára. A hagyaték személyes levelezést, hivatalos leveleket, eredeti történeti dokumentumokat, személyi iratokat, jegyzeteket, feljegyzéseket, kéziratokat és kézirattöredékeket tart nyilván. A dokumentumok besorolása már önmagában bizonyos problémákat vetett fel, ugyanis a sokféle vonatkozást nyilvántartani nem tudjuk. Ilyenformán a legalapvetőbbnek látszó helyre leltároztunk, hogy a későbbi kutatások alkalmával viszonylag egyszerűen el lehessen igazodni az anyagban. Pl. a személyi iratok között az eredeti elrendezésnek megfelelően található egy 1946-ban keltezett, 1944. októberi jegyzőkönyv, amely szerint Szabó Kálmán az Országos Magyar Történeti Múzeumban helyezte el a Kecskeméti Múzeum értékes régészeti leleteinek java részét és egy 1622- ből származó úrasztala térítőt. Nyilván ennek a dokumentumnak - legalább a másolata - helyet kaphatna akár a Múzeumtörténeti adattárban, akár a régészeti adattárban. Az évenként csoportosított levelek nagyobb része baráti hangvételű hivatalos levél. Ezeket átolvasva a legkülönbözőbb információkra találunk. Az 1910-es években keltezettek mutatják a rendkívül sokirányú érdeklődést a néprajzi, történeti kérdések iránt. De van olyan is, mely szerint a bécsi Természettudományi Múzeumba küldött Szabó Kálmán zuzmókat, hogy ott határozzák meg azokat. 1908-ban Madarassy László segítségét kérte a kiskunfélegyházi közművelődés fellendítése érdekében, abban a reményben, hogy Budapestről színvonalas műsorokat lehet szervezni. Madarassy azt válaszolta, hogy nem tud "... most divatos poéták után szaladgálni... Baj van az ilyen poéta- népséggel mindenütt, nem kevesebb, mint hét primadonnával." S ajánlotta már ő korábban a félegyháziaknak, hogy be kell lépni az Országos Irodalmi Szövetségbe, s ha nem is egészen ingyen, de olcsón szállít mindenféle poétát. A fényképezés jelentőségét felismerve, szorgalmasan fényképezett, ugyanúgy, mint Madarassy László. Több levélben is említik a meghatározásra elküldött fotográfiákat, melyek közül a félegyházi képeket egy időre visszatartotta Madarassy, mondván, hogy azokkal komolyabb tervei volnának . Kiderül a levelekből, milyen "komoly", ahogy Szurák János, a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytani Osztályának segédőre írta, "szíves és lekötele- lező" támogatást biztosított Kecskemét a néprajzi, történeti, botanikai kutatásoknak. A két világháború közötti években főleg régészeti témákban történt levélváltás. Sokan keresték fel a kecskeméti múzeumot, hogy régészeti anyagát vizsgálják, rajzolják, fotózzák. Az itt folytatott "céltudatos,
