Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Sztrinkó István: A néprajzkutató Szabó Kálmán
Szabó Kálmán az akkor még meclévő gazdag levéltári anyagból sokezernyi népéletre vonatkozó cédulát jegyzett ki, s ezek ismeretében biztonsággal tudta értelmezni a 17-19. századi mindennapok jelenségeit. így pl. nagymértékben hozzájárult a rideg és betyár szavak jelentéstörténetének tisztázásához, írt a halotti tor emlékeiről, a kézfogás jelentőségéről a leánykérésnél, vagy a színes viseletét tiltó rendeletekről, Bebizonyította, hogy a cifra gatyamadzag a negytermészetű nő szerelmi záloga volt, nem pedig, miként TAKÁCS Sándor vélte, jegyajándék. /13/ A történeti adatok ismeretére és a gyűjtött tárgyak pontos dokumentálására épül Szabó Kálmán tanulmányírói módszere, melyet nagyobb lélegzetű írásainál mindig megfigyelhetünk. A történeti és levéltári források hatalmas mennyiségű adatára, valamint a kapcsolódó tárgyak, eszközök bizonyítékaira építi a recens anyagot, amely így pontosabban értelmezhető nemcsak egy adott pillanatban, de történelmi távlatban is. Visszatérve az állattartással kapcsolatos írásaihoz, megállapítható, hogy majd mindegyikre érvényes ez, s különösen jól érzékelhető a kecskeméti juhászairól írott terjedelmes összefoglalón. /14/ E cikk újszerűségét nemcsak módszerbeli komplexitása adja, de témaválasztása is. A tervezett, ám sajnos soha el nem készült nagy kecskeméti állattartásról szóló monográfia első részeként legelőször a juhászatot dolgozta ki, azt a területet, amely a korábbi munkákban a leginkább háttérbe szorult. A juhászaihoz kapcsolódik egy korábbi tanulmánya is, amely a történeti és tárgyi adatok mintaszerű megfeleltetésén túl népművészetünk egyik kiemelkedő darabjának, a subának és készítésének pótolhatatlanul alapos leírását adja. Érdemes idézni a kecskeméti suba jellegzetességeiről szóló részt: "... a kecskeméti irhássubák díszítése nagy általánosságban egységes mintájú. Kivarrásukhoz sötétzöld, világoszöld, bordó meggyszín, rózsaszín, sötétkék, világoskék, sárga és fekete selymet használnak. Ha a suba kivarrásában túlnyomó a vörös szín, akkor azt mondják rá, hogy kálomistás, ha a kék és a sárga színek a túlnyomóak, akkor pápistásnak mondják." /15/ Ugyancsak az állattartással kapcsolatos kutatásokhoz lehetne kötni Szabó Kálmán egyik legjelentősebb tanulmányát, amely a kecskeméti tanyák kialakulásáról, fejlődéséről szól. /16/ Levéltári ismeretei révén már 1936-ban feltárja, hogy a kecskeméti határban milyen szoros öszefüggés van a nyaraló-telelő mezei kertek és a tanyák között. A 17-18. században a teleltetőkön, kertekben már épületeket is lehet találni, s a mezőgazda- sági munkák némelyikének is ez a színtere. A későbbi kutatás az alföldi mezővárosok legtöbbjénél a tanyafejlődés hasonló folyamatát állapította meg, természetesen a helyi viszonyokhoz igazodó kisebb-nagyobb eltérésekkel . Szabó Kálmán külön néprajzi monográfiában dolgozta fel a kecskeméti szőlő- és gyümölcstermesztés múltját. /17/ A módszer azonos a már ismertetettel, a történeti adatok, a tárgyak bizonyossága és a népi emlékezet együttes alkalmazásából áll. Szól a homokveszedelemről, mint a telepítést elősegítő kényszerről, ír a szőlőhegyekről, a szőlősgunyhókról, de megemlíti azt a társadalmi vonatkozást is, hogy a városban mindaddig gyüttment- nek tartották az idegent, amíg nem szerzett magának szőlőbirtokot. Részletesen ismerteti a szőlőcsőszök feladatait, a régimódi szőlőművelés munkamenetét és eszközeit és a bor értékesítését. A figylmes olvasónak rá kell jönnie, hogy ez a könyv több, mint a hagyományos szőlőtermesztés leírása, hiszen szinte minden, a szőlővel és borral kapcsolatos apróság szóba kerül a tárgyalás során. így megtudjuk, hogy az egrest savanyítószernek is használták, hogy milyen találós kérdés járta a csikóbőrös kulacsró, milyen