Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Wicker Erika: Koporsók a csólyospálosi avarkori temetőben
58 Tomka Péter á tépi temető nedves, kavicsos földje ellenére a sírok 72,5 %-ban talált "sajátos gödörformát", azaz "lemélyítést". Ezek árok- szerűek: a sír két keskenyebb végén, annak teljes szélességében helyezkednek el./7/ A szerencsésebb talajviszonyok és a sírfenekek vizsgálatára irányuló megfigyelések új eredményekkel gazdagították az elmúlt években - elsősorban a Duna-Tisza-közén - az avarkori temetkezési szokásokkal kapcsolatos ismereteinket. H.Tóth Elvira több temetőben nemcsak a sírok sarkaiban levő elszíneződéseket (kibontva: lyukakat és árkokat) vette észre és dokumentálta mintaszerű pontossággal, hanem nagyon sokszor az ezeket a sír oldalaival párhuzamos kereteket összekötő, ugyancsak sötétebb színű földsávokat (létrás keret) is sikerült megfigyelnie. A vázcsontok alatt jelentkező külső és létrás keretek, valamint a sír sarkaiban levő lyukak alapján lécekből vagy keskeny deszkákból összeállított, ácsolt, négy lábon álló "halotti ágyat", "halotti kerevetet" rekonstruált. /8/ A csólyospálosi temető talajviszonyai és bizonyára a koporsó készítéséhez használt fa minősége nem tettek lehetővé olyanféle koporsócsík- megfigyelést, mint amilyeneket Tomka Péter a tápi temetőben dokumentálni tudott. Koporsóra közvetlenül csak a vas koporsókapcsok és - pántok, valamint azok a jórészt nedves, kötöttebb földbe ásott vagy mély sírok u- talnak, amelyek esetében az összeroskadt koporsóba szivárgó homok, agyag kitöltötte az egykori ládát, így őrizve meg annak formáját. Azt kellett tehát megvizsgálnunk, hogy ezekben a biztosan koporsós sírokban megfigyelhetők-e esetleg bizonyos közös, egyéb jelenségek is, melyek ilyenformán szintén a koporsóval hozhatók összefüggésbe. Olyan nyomokról van szó, melyet a saját és a ránehezedő föld súlyától megsüly- lyedt koporsó a sírfenéken hagyhat. /9/ Koporsókapcsos sírok: Az eddig feltárt 233 avar sír mindössze 5 %-ban találtunk vas koporsókapcsot, illetve olyan vaspántot, mely helyzeténél fogva a koporsóval hozható összefüggésbe. /10/ E 12 sír közül mindössze három volt bolygatlan. /II/ A különböző mellék- letű felnőtt és gyermeksírok mélysége változó, általában homokos talajban feküdtek. Három sír kivételével (kettőben nem történt sírfenékvizsgálat, egy pedig mélyen, nedves földben feküdt /12/, a sírok sarkaiban vagy ahhoz közel egy-egy kerek, négyzetes, vagy szabálytalan alakú, illetve egy e- setben a sír két keskenyebb végében egy-egy ovális formájú sötétebb elszíneződést találtunk /13/, melyek általában 15-25 cm-rel nyúlnak a sír feneke alá. E sírok felében a sarkokban levő lyukakat a sír széleihez közel keskeny (10-20 cm széles), a sírfenék sárga homokjánál sötétebb sávok (külső keret) /14/ kötik össze. Olykor a sír hosszanti oldalai mentén futó sávokat keresztben is összekötik hasonló szélességű és színű földelszíneződések (létrás keret) /15/. A keretsávok mélysége sekély, általában 2-6 cm. Anélkül, hogy a jelenséget most értelmeznénk, térjünk rá azokra a sírokra, melyekben a koporsót a ládába beszüremlő földnek a környezetétől - azonos szinten - eltérő színe jelzi.
