Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Wicker Erika: Koporsók a csólyospálosi avarkori temetőben
57 WICKER ERIKA (THORMA JÁNOS MÚZEUM) KOPORSÓK A CSÚLYOSPÁLOSI AVARKORI TEMETŐBEN Az avarkorral foglalkozó kutatók koporsóba való temetkezéssel korábban csupán abban az esetben számoltak, ha a sírban vas koporsószegek, - pántok vagy -kapcsok voltak. A Kisalföldön, valamint szlovákiai és ausztriai területeken nagy számban előforduló és általánosnak tekinthető, a vázak körülfogó, a sírnál kisebb téglalap alakot formáló, keskeny sötét csíkok megítélésében azonban nem alakult ki egységes álláspont. Míg a szlovák kutatók a jelenséget a sírok kibélelésével, kideszkázásával magyarázzák, az újabb osztrák szakirodalomban általánossá vált - jórészt bizonyára Tomka Péter eredményei nyomán - az a megállapítás, miszerint ezek a már a vázcsontok fölött is megfogható fanyomok akkor is koporsó maradványai, ha a sírban sem vasszegek, sem vas koporsókapcsok nincsenek. /I/ Tomka Péter a táp-borbapusztai avarkori temető feltárása során több olyan jelenségre figyelt fel, melyek az avarkori koporsóhasználat általánosságára utalnak. A sírok több mint egyharmadában talált famaradványokon kívül a koporsó meglétével hozta összefüggésbe a feltárás során pontosan megfigyelt és dokumentált csont- illetve leletelmozdulásokat is. /2/ A kavicsos tápi föld által jól megőrzött famaradványok, a feltárás során tett megfigyelésekből levont helyes következtetések, valamint a néprajzi párhuzamok alapján Tomka Péter meggyőzően érvel az ácsolt láda koporsóként való, általánosan elterjedt használata mellett. /3/ Azokban az esetekben tehát, amikor a sírban vas koporsókapocs vagy -szög nincs, "olyan koporsók rekonstruálását is megengedik az adatok, amelyeknek deszkáit u- gyancsak deszkából készült, tehát viszonylag vékony merevítők (hevederek) fogták össze. Ilyen az ácsolt láda szerkezete. /4/ Annyi mindenesetre bizonyos, hogy megfelelően gondos feltárás és pontos sírfenékvizsgálatok során - megfelelő talaj esetén - olyan szerkezet megléte mutatható ki, melynek a rövidebb oldalak meghosszabbításában egy- egy, vagy pedig a négy sarokból kinyúlóan négy lába volt. A sírfenéken található nyomokat (1-1 lyuk a sír négy sarkában, illetve 1-1 árok a sír két keskenyebb végében) ugyanis nehezen lehetne másként értelmezni. A jelenségre már Móra Ferenc is felfigyelt, és az általa feltárt e- gyik sír fenekén levő 4 lyukat a talajvíz elleni védekezéssel hozta kapcsolatba. /5/ A hazai kutatás figyelmét ezek a jelenségek évtizedekig elkerülték, olyannyira, hogy a szlovák Z. Cilinská a sírfenéken található árkokat még a közelmúltban is helyi szokásnak tartotta, s a négy lyukas sírfenékhez csak a Móra által feltárt fehértói sírt ismerte párhuzamként. A talajvíz-elmélet szerinte azért sem kielégítő, mert nagyon sok olyan avar temetőben, ahol a nagy sírmélység miatt talajvízzel kellene számolni, nincs ilyenfajta nyom a sírfenéken. Fentiekből annyi mindenesetre figyelemreméltó, hogy a szlovák kutatók kellő gondot fordítottak a sírfenekek vizsgálatára, bár értelmezési Kísérleteik nem kellően elfogadhatóak. /6/ Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a sírfenéken jelentkező árkok és lyukak nem minden talajban foghatók meg határozottan. Csólyospálosi tapasztalataim alapján ezek foltjait illetve az összekötő keretnyomokat a száraz, sárga homok őrzi meg leginkább. Nedves, kötött föld, vagy nagyon mély sírok esetén e foltok határozatlan körvonalait igazán csak a gyakorlott szem veszi észre. Ezért is lenne fontos minden feltárt sírnál megfigyelni és dokumentálni a talaj minőségét.
