Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)

Kriston Vizi József: Átkok, szitkok, káromkodások és büntetésük Kecskeméten – Szabó Kálmán jegyzetei alapján

KRISTGN V.:zi JÓZSEF

ÁTKOK, SZITKOK, KÁROMKODÁSOK ÉS BÜNTETÉSÜK KECSKEMÉTEN - SZABÓ KÁLMÁN JECYZETEI ALAPJÁN A Katona József Múzeum Történeti Adattárának 78.27.312 leltári számmal nyilvántartásba vett kiziratcsomója "Szólás, káromkodás, erkölcs" felirattal 320 darab cédulát őriz, s ebből 109 az, amely Szabó Kálmánnak témánkba vágó, az 1682 és 1805 közötti időszakra vonatkozó kijegyzéseit tartalmazza. orrásul - eltekintve néhány kivételtől Kecskemét Város tanácsi jegyzőkönyveit jelölte meg kes- kenyre vágott-tépett cédulái alján vagy hátoldalán.

Kutatva a címben jelzett témakör korábbi feldolgozásait, a nyelvészet-, történet- vagy a néprajztudomány publikált, s így összevetésre alkalmas anyagait, rövid idő alatt rá kellett jönni, hogy ez inkább csak a kényesnek vagy sikamlósnak tartott terrénumok körét gazdagította eddig. Ezt tükrözi Györffy-István /!/ és Török Gábor /2/ publikációja, valamint Pécs Éva /3/, Szemerkényi- Ágnes 74/és Tárkány—Szües—Ernő /5/ több megállapítása. Végsősoron: a kutatás csekély voltára hívják fel mindannyian a figyelmet. Arra is itt, az elöljáróban kell utalnunk, hogy az átok, káromkodás és szitkozódás, mint állandósult-szövegformulák tartalma között mind a köztudat, mind pedig a szaktudományok csak az utóbbi egy-két évtizedben húzták szükséges választóvonalat, noha emellett az értelmezésbeli összefüggéseket is korrekten jelzi a Magyar-Történeti-Eti- mológiai-Szótár /6/ és a Magyar-Néprajzi Lexikon /7/ szerzőgárdája.

A káromkodás és szitkozódás terminológiák szoros szinonim-értelmezését jelzik Kecskemét Város Tanácsa /8/ korabeli törvénykezési gyakorlatában pl. a Hornylk-Jánes által 1861-ben közreadott várostörténeti monográfia és oklevelétár második kötetének iratai. /9/ "Szőke Jánosné, sok Tanú lévén, hogy egy tyúkjáért szitkozódott (kiemelés: a szerző), ördög-hitűvelv eb-hitűvel-,--döhöttével ect. Megh sententiáztatott, hogy három Vasárnapkor hétszer-hétszer kiköttessék az pelengérhöz, utólszor megh—verettessékT és annak utána a köven-kövesse-meg Ecclesiát /10/,lelki Pásztorának az Ecc- lesiának gratiában lévén." olvasható a kor több, közismert káromkodás-formulája és fenyítése 1665-ből. A gyakorta igencsak cifra szitkozódások közül Hornyik az 1592-1686 közötti időszakból oklevéltárában szintén közöl jó néhányat. A török idők alatt élő kecskemétiek pénzbirságot, kaloda-váltságot akkor kaptak, ha:- valaki "az felesége tized népéth megh szidalmazta" /1592/- más "még ászt monta, hogy veszétsük el a vérét bestye kurvafiának" /1594/- marhakereskedők "a székbirákat megkisebbitik tolvajoknak mondván azokat" /1650/

Az, hogy a káromkodás, szitkozódás nem csak az egyszerű közemberek száját csúfította, hanem "török módra fogalmazta a kecskeméti bírákhoz 1686-ban írott levelét 0. Véber tábornagy is, kellő felháborodással vették a kortárs címzettek, de Hornyik nemkülönben. "Ti hamis—Lelkű—kutya-fiakr hányszor megparancsoltam, hogy jó kémeket tartsatok, járassátok Szeged alá, kik az hireket igazán meghoz-