Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Mészáros Ágnes: Szabó Kálmán munkásságának orvostörténeti vonatkozásai
28 dó Limbek József orvossal szemben. Az orvos azt kérte, hogy a "kenőfenő" asszonyokat és a nem vizsgázott kirurgusokat a gyógyítástól tiltsák el. A tanács határozata: "akiknek az orvosláshoz szükséges minéműségek /eszközeik/ vagyon és akiknek jártasságok a Publicum előtt ismeretes, el nem tilthatók. Megújíttatott mindazonáltal a már több ízben tett azon tilalom, hogy csak a borotválásra megengedtetett borbélyok, ugyanúgy a kenő-fenő asszonyok a Curákba ne merészkedjenek, egyéb eránt a dörzsölés, mely a kenő-fenő asszonyoknak tudománya és a magyar embernek közönséges orvoslása, ez az asszonyoknak vétkéül nem tulajdoníttathatik." /II/ Míg a fentebb ismertetett pásztorok gyógyításáról szóló tanulmányból főként a racionális gyógymódokat ismerhettük meg, itt a 18. századi marhavész gyógyításának leírásából sok adat olvasható az irracionális, mágikus, babonás gyógymódokról. Mint írja, a marhavészt a pásztorok nem nagyon tudták orvosolni, s a "babona kapott lábra". A sok analógiás gyógymód ismertetése között olvashatjuk pl., hogy a himlőt úgy próbálták gyógyítani, hogy vörös kölesen hajtották az állatokat keresztül. Próbálkoztak imádsággal, misét mondattak, s harangozóval megszenteltették a juhokat, füstöltettek, melyekből tréfás esetek is kikerekedtek. Életet védő amulett használatáról is olvashatunk egy Bűnfenyítő iratból vett idézetében. Ebből kiderül, hogy az elítélt gatyájának korcá- ból kifejtették a félegyházi Paprikáné által odavarrott amulettumot: "mely állott holmi dib-dáb apró posztódarabkákból és hajszálakból". /12 / A kecskeméti tanács 18. századi Bűnfenyítő iratai és Tanácsi jegyzőkönyvei szolgáltatták az anyagot a szerelmi étetőkről írott tanulmányához is. A szerelmi étetők mibenléte kiderül az alábbi idézetből: "mondotta az asszony, ez olyan gyükér, ha valami leginyt megszeretek s annak a nyomába ennek a porábul egy keveset teszek, mingyárt, ha pokolban lesz is, hozzám kell neki gyünni" . /13/ Szerelmi varázsszerül a Gentiana /tárnics/ gyökerét használták Szabó ■Kálmán szerint Kecskeméten, egészen az 1950-es évekig. Érdekesebb varázsszer a fecskeszív nyelv alá helyezése. "Olyan menyecske is akadt, ki az fecskének szívét tette nyelve alá, s így itatta szájából szeretőjét, hogy azt örökre magához láncolja". /14/ (1748) Legáltalánosabban használt szerelmi étetők a női testváladékok étel- be-italba csepegtetése, és a szerető ezekkel való kínálása volt. A fenti adatok Szabó Kálmán megjelent írásaiból származnak. Szeretnénk még megemlíteni 13 db patikákról írott céduláját, amelyek a helyi gyógyszerészettörténeti kutatás apróbb pontatlanságára hívják fel a figyelmet. Idéz olyan tanácsi jegyzőkönyvi adatot, amely szerint Kecskeméten már 1729-ben is volt gyógyszerész, patikárius. /15/ E mellé kívánkozik annak hangsúlyozása is, hogy tudomásunk szerint Ő gyűjtötte be a múzeum számára a legrégebbi kecskeméti házipatika bútorát, amely egyedül maradt fenn a 18. századi alföldi házipatikák közül, s jelenleg az Orvos és Gyógyszerészettörténeti Múzeum kiállításán látható.
