Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kalmár Ágnes: Néhány gondolat a Szórakaténusz Játékmúzeum gyűjteményéről
192 egy-egy szép darabot. Emellett számtalan idegen nyelvű könyv van birtokunkban, melyeket az illusztrációk és a könyvdíszek emelnek értékessé. A német tréfacsináló illusztrátor, s jelentős humorista Busch, vagy Lothar Meggendor- fer, az angol Walter Crane és a francia Arthur Rackham megjelent munkái mind-mind könyvritkaságnak számítanak. Meg kell említenem Kate Greenaway Marigold Garden cíi;0 gyönyörű könyvét, mely csak rövid ideje a mienk. Az angol illusztrál: rnő jelentősége és hatása igen sok tekintetben korszakalkotó, megjelent rajzaival korának gyermekdivatját is alakította. Az angol, franci:;, német és magyar mesekönyvek mellett kiemelkedik a 10 darabból álló orosz együttes, melyekből négyet I. 3. Bilibin illusztrációi és könyvdíszei ékesítenek. Néhány szót szeretnék szólni magyar játékgyűjteményünkről is. Századunk elejétől tekintve tudunk több száz működő műhelyről és néhány gyárról. Azt is tudjuk, hogy szinte kivétel nélkül tönkrement vállalkozásokról van szó. Legtöbbjük csak 10-15 főnyi létszámmal dolgozott, önmaguk erejéből, lelkesedésből teremtve meg a működtetéshez szükséges pénzösszeget. A magyar játékszerek készítését a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter kezdeményezte az 1880-as években. így a meglévő egykét műhely mellé, főleg Felvidéken és Székelyföldön számtalan társuk sorakozott. Úgy tűnik, Veszély Vilmos indított el terveivel egy vonulatot, melynek gyökerei a magyar népművészetből erednek, de természetesen nem választhatóak el a német fajátékoktól sem teljesen, melyeket akkoriban házalók hordoztak szerte a világban. E tárgyak jelentős mértékben elpusztultak. Legfőbb forrás számunkra a Magyar Iparművészet c. folyóirat, valamint a gödöllői művésztelep megmaradt anyaga. E játékgyárakat 1914-ig tudjuk nyomon követni, mégpedig az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Gyermekművészeti kiállításán, mely a gyermekek teljes környezetével foglalkozik. A játékoknak az írások szerint sikerük volt, de ez esetben érthetetlennek tűnik azok szinte nyomtalan eltűnése. E vonulatba tartozik később az a két műhely, melyeknek teljes terv- és dokumentációs anyaga is birtokunkban van a játéktárgyak mellett. Kivételes szerencsének kell tekintenünk létezésüket, amit kizárólag a tervezők leszármazottainak tisztelete mentett meg számunkra a pusztulástól. Ezek az 1920-tól múköcő "Grabóka", valamint a "Bergengócia" műhelyeinek hagyatéka. Munkásságuknak az anyagi csőd, illetve a háború vethetett véget. Úgy gondolom, itt két igen nagy akaraterjű ember törekvéséről van szó. Két iparművész munkásságáról, úgyszólván életművéről, akik mellett mások is megengedték maguknak komoly kikapcsolódásként játékok tervezését. így született a nemrégiben megszerzett négy esztergált, gyönyörű kis fafigura 1920 körül, melyeknek készítője Furherr Olga festőművész volt. E néhány iparművész kezének nyomán született játékokat kivételes daraboknak kell tekintenünk, semmiképpen sem egy valódi játékgyártásra kell gondolnunk. Áruik között akadt egy-két szép darab, valódi értéket viszont csupán a játéktervek és a mintadarabok képviselnek, melyek nem sokszorosított gyártásra tervezett tárgyak, esztétikumuk megsérült a gyártás folyamatában.
