Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Farkas József: Egy szőke kislány emlékére – adalékok a Zsuzsika-szerelem történetéhez
168 FARKAS P. JÓZSEF (Petőfi Emlékmúzeum, Dunavecse) EGY SZÉP VECSEI TAVASZ EMLÉKE ADALÉKOK A ZSUZSIKA SZERELEM TÖRTÉNETÉHEZ Van, akit a hősies tett, a közösségért vállalt áldozat, a mártírhalál tesz halhatatlanná, mást az "opusz", az utókorra testálódott mű helyez a közösségi emlékezet piedesztáljára. Az sem ritka, ha valakinek a nevét, alakját, tetteit - talán nagyobb érdemek nélkül is csupán azért idézhetjük századok múltán is, mert rövidebb-hosszabb ideig- talán csak idillien is - egy géniusz szerette. Alakja, jelleme az ihlet szűrőin tisztulva beépült a Műbe, melyet egy zseni hivott életre. Az ihlető múzsák, költő szerelmek hosszú sorában a Lillák, Lédák, Friederikák, Júliák, Sophie-k között számunkra különösen is kedves lehet egy "kicsinyke, szőke kislány", a dunavecsei Nagy Zsuzsika, akit Petőfi Sándor szeretett: verseiben maradandóvá varázsolt... A Petőfi életrajzi kutatás máig igen homályos része a Petrovics család szabadszállási kudarcát követő dunavecsei időszak. A legtöbbet,- és a leghelytállóbban - e témában, a jeles biográfus, irodalomtörténész Mezősi Károly tisztázott a félreértések közül. Ö próbálta az eddigi legalaposabb levéltári kutatás alapján periodizálni a család és a- haza-hazatérő - költő dunavecsei napjait. A tárgyalt Zsuzsika szerelemmel kapcsolatos időszak egyébként igen pontosan meghatározható: az 1844-es, több hónapos dunavecsi tartózkodás idejére esik. Az 1844-es vecsei tavasz napjait tehát - hála a levelező Petőfinek - pontosan meg tudjuk határozni. 1844. április 15- én Pestről ir Pákh Albertnek. Felhivja figyelmét, hogy hamarosan Duna- vecsére utazik - a húsvéti ünnepeket is itt ülte meg - szüleihez hosszabb időre. Levelére a választ már a dunavecsei "mészárszéknél" kéri leadatni. Tárkányi Bélának április végén, már Vecséről ír. Levelében tudatja a tartózkodás végső dátumát: "junius közepéig itthon leszek szüleimnél". Kerényi Frigyeshez címzett postájában - amely 1844. junius 25-én kelt Pesten - azt írta: "másfél hete jöttem el Du- navecséről". Tehát 1844. április 15. (ha a husvétot is vesszük április 7.) és junius 15. között, két hónap alatt játszódott a "Zsuzsika- idill". Petőfi szülei a mai Petőfi téren álló öreg épületet bérelték. (Ma ebben található a helytörténeti és az irodalomtörténeti gyűjtemény.) A házacska alaprajza máig nem sokat változott. Kellett a hely az iparnak, az üzletnek, a segédlegénypknek. A család szűkösen fért csak el ott. Ezért kellett másutt helyet keresni, a hosszabb időre hazatérő fiúnak. Az irodalmi közéletben egyre ismertebbé váló költő néhány százméterrel onnét, Nagy Pál házában (ma: Zrinyi u. 34.) kapott szállást. Az adatokból igen nehéz megállapítani miként "tekintette" "becsülte" az egykori mezőváros lakossága a költői hírében emelkedő Petrovics fiút. (Az 1844. előtti időszakokról hiteles forrás Orlai P. Soma visszaemlékezésein kivül nem maratt.) ügy tűnik: nem volt "jó fiú" Petőfi, a paraszti-polgári falutársadalom szemében. E századi emléke- zők, helytörténészek - mint például az 1924-ben a helyi kálvinista egyház históriáját megíró Lukácsi Imre, a Petőfi vecsei társaságából
