Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)
137 hogy hajdanán, amikor még hazánk épségben állott, itt egy községben több lakó volt, mint amennyit most harmincban alig lehet találni. Mit szóljak a földig lerombolt városokról, melyeknek immár nevei is elenyésztek. ?6/ Verancsics kitűnően tudott szerbül, szokásaikat odahazulról ismerte, /7/ így leírása hiteles - bár fogjuk látni - a viszonyok ennél bonyolultabbak, sokkal összetettebbek voltak. A török defterek (adókönyv, pénzügyi jegyzék) igen fontos forrásai a hódoltság alatti területek történetének. A Bácskáról - sajnos - kevés ilyen deftert ismerünk, ezideig mindössze ötöt. A hosszadalmas leírás helyett táblázatban mutatjuk be a környező falvak adatait. /8/ A falu neve A házak száma 1554 1570 körül 1580-82 1590 1590/1 Bácsbokod4742 Bácsborsód59 60BajaIC22 Rorota2525 Csávoly2227 Felsőszentiván 2 3 38 17 22 Katymár22Mátéháza1415 Rém1213 Csávoly két ízben (1580-82, 1590-91) fordul elő, és ekkor a közepes nagyságú helyek közé tartozik a maga 22, illetve 27 házával, ami hozzávetőleges számítássá] 150-190 lakost jelent. /9/ S bár a falu lakóinak névsorát nem ismerjük, s így azok nemzetiségi hovatartozását megállapítani nem tudjuk - délszláv voltuk joggal feltételezhető - annyi mégis bizonyos, hogy a település az 1500-as évek második felében lakott volt. A XVI. század utolsó negyedében kezdődik meg a magyar végvári vitézek portyázása a Bácskába. Első ismert említése abban a levélben található, amelyet 1576. május 22-én írt Musztafa budai pasa Trautson Jánosnak. A budai basák, Bécs berzenkedése ellenére, mindig magyarul írtak. /10/ A szolgálatukban álló magyar íródeákok éppen ezért, többnyire életük kockáztatásával, már jóelőre hírrel lehettek a készülő török rajtaütésekről, nagyobb támadásokról. így azután védtelen magyar sorstársaik ezreit mentették meg a pusztulástól, elhurcolástól. Rájuk emlékezve, s hogy megismerjük az egykori magyar nyelvet és helyesírást, itt betűhíven közöljük Musztafa levelének minket érdeklő részét: "lm mastan ismeg az egriek jllen dolgot mivellenek hogi Bacy tartomaniahozis mézzé vagion, Egörnek tálán hyret ha hallottak, nem az hogi oda zolgaltanak vagi fizettenek volna, valamy oláh falukra reá möntenek föl akartak vönny es az w birtokok ala vinny, kik közzwl az portara möntenek és paranciolatot hoztanak reánk hogi meg öryzzwk wket. /II/ Az történt tehát, hogy az egri vitézek Bács tartományba mentek le, és néhány település népét - méghozzá délszlávokat (az oláh név csak ezt takarhatja, hiszen románok sohasem laktak a környéken) - át akarták költöztetni Eger alá. A falu lakói közül azonban néhá- nyan a magas portára (Isztambulbc) mentek, ahonnan parancsot hoztak a budai pasának: védje meg őket. Ha a hivatkozás inkább a budai pasa ravasz- kodásának látszik is - hogyan julottak volna ilyen távoli és fényes helyre a gyaurok - annyi bizonyos, ho:jy az egriek egészen Bács megyéig jártak le portyázni. 1579-ben Czobor Imre nádorhelyettes szerződést kötött Szegedi Ferenc egri katonával, hogy a török hódoltság alatt lévő birtokairól, elsősorban Czobor-Szent-Mihályról (ma Zombor) a földesúri jövedelmeket szedje be. /12/ A magyar földesurak ilyen törekvése a XVII. században bontakozik ki erőteljesebben. /13/
