Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kőhegyi Mihály–Tóth Ágnes: Adatok a csávolyi németek kitelepítésének történetéhez
122 hátrányosan megkülönböztető bánásmódot. A rendelet értelmében teljes egészében elkobzandó a háborús bűnösök, a nyilas és más nemzeti szocialista vezetők és a Volksbund-tagok földbirtoka. A március 17- én kelt rendelet ismeretessé válása után, március 30-án megalakult Csávolyon a 15 főből álló Földigénylő Bizottság, melynek elnöke Ercsi Pál, jegyzője Hoffmann József lett, A bizottság igen gyorsan dolgozott, mert április 11-én közszemlére tette azon Volksbund- tagok névsorát, akiknek vagyonát elkobozta. /50/ Néhány nappal később intézkedtek arra vonatkozóan is, hogy az elkobzásra nem került földeket megmunkálják tulajdonosaik. /51/ A községi Földigénylő Bizottság jelentései alapján eléggé ellentmondásos adataink vannak az elkobzás nagyságára, a földigénylők számára, valamint a földosztás időpontjára vonatkozóan. A bizottság nem látta el a közmegelégedésre a feladatát, mert alig három hét múlva, április 21-én újjáalakult. A megújult bizottság 16 tagból állott, és első dolga volt, hogy átvizsgálja a földigénylők névjegyzékét, és az előző bizottság által megállapított kiosztásra kerülő földterület nagyságát is lényegesen csökkentette. Egy 1945. május 6-án készült jelentés szerint, amelyet a Földigénylő Bizottság a bajai járás főjegyzőjének készített, az összes földigénylők száma 307; az újabb elkobzások megállapítása után 2877 kataszteri hold került elvételre, s ebből a földigénylőknek 1856 kataszteri holdat osztottak ki. A jelentés egyébként a földosztást befejezettnek tünteti fel. /52/ A befejezettség azonban csak átmeneti volt, hiszen 1945 júliusában, majd decemberében - a német lakosság kitelepítésével kapcsolatos törvények ismertté válása után folytatódott a vagyonok, földbirtokok elkobzása, s ezután történt meg a borotai családok betelepítése is. Sajnos, nincsenek pontos adataink a későbbi elkobzásokra vonatkozóan, csak annyi bizonyos egy 1946. június 3-án készített jegyzőkönyvből, hogy a földigénylők száma 372-re emelkedett az április 3-án összeírt 265-tel szemben. A földreformról szóló törvény megjelenése után néhány hónappal a Népgondozó Hivatal Telepítési Főosztálya kiadott egy kiegészítő rendelkezést, amely értelmében a sváb birtokosok tulajdonát képező mezőgazdasági ingatlanok élő és holt felszerelése elidegeníthetetlen. /53/ A mi szempontunkból ez azért érdemel figyelmet, mert e rendelkezés megjelenése előtt több mint egy hónappal, a község do- bolási könyvének tanúsága szerint szigorúan megtiltották a mező- gazdasági felszerelések eladását, s azoknak a bundistáknak, akik bármilyen gazdasági fölszerelést másnak osztottak ki, internálást helyeztek kilátásba. /54/ 1954 májusában - egy hónappal az első után - újabb Volksbund névsor összeállítására került sor, valószínűleg az újjáalakult Földigénylő Bizottság tevékenysége folytán. Sajnos egészen pontos adataink ebben a vonatkozásban sincsenek. A Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei alapján jószerivel csak becslésekre szorítkozhatunk. Ezen a listán mintegy 1057 név szerepelhetett, akik közül a nevezettek meghallgatása után 28 személyt töröltek, 39 személyt méltányoltak, s 53 személyt mentesítettek. /55/ Alispáni utasításra ekkor került sor 8 nyilas és Volksbund üzem és üzlet elkobzására is. /56/ Ezek a tények azért érdemelnek figyelmet, mert arra mutatnak i
