Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kőhegyi Mihály–Tóth Ágnes: Adatok a csávolyi németek kitelepítésének történetéhez
120 valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt." /35/ A Kormány tehát feladta a kollektív felelősség elvében vallott korábbi elutasító véleményét. A sietve és kapkodva létrehozott rendelet jogi hézagai, szövegének szűkszavúsága lehetőséget adtak a kitelepítésre kerülők névjegyzékének összeállításakor az egyéni érzelmek előtérbe kerülésének. /36/ A falvakban maradt ingatlan s főleg ingó vagyon elkobzása, leltározása és szétosztása pedig melegágya volt a visszaéléseknek, a nemzeti vagyon széthurcolásának, nem egyszer potom árért (borért) történő elprédálásának. Súlyosbította a helyzetet, hogy a háború utáni ország sem szervezetileg, sem technikailag (szállítóeszközök) nem volt felkészülve egy ilyen nagyarányú kitelepítés végrehajtására. + + + + + + A Malinovszki marsall vezette II. Ukrán Front katonái nagyobb ellenállás nélkül foglalták el a Duna-Tisza közét. Október 19- én, a visszaemlékezők szerint déltájban, jelent meg az első szovjet katona Csávolyon. Aznap este és másnap kijutottak a hadászatilag fontos bajai hídfőhöz. Térségünkben komoly harc nem folyt, legfeljebb néhány fős magyar egység kísérelt meg szórványos védekezést. A front átvonulása után a legfontosabb feladat az élet újraindítása- újraindulása volt. /37/ A régi közigazgatás szétzilálódott, de új nem alakulhatott helyette, mert időközben az ún. bajai háromszöget - régi tervüket valóra váltandó - jugoszláv partizánok szállták meg 1944 novemberében. /38/ Csávolyon a főjegyzői állást a Szabadkáról feljött Dr. Karagity Lajos töltötte be. Az 1945. január 20- i fegyverszüneti szerződés életbe lépése után a szovjet parancsnokság a mai határra szorította vissza a jugoszláv fegyvereseket. Csávolyon visszaállt a magyar közigazgatás. Bállá János főjegyző mellé Petrity Menyhértet választották bíróvá. /39/ A területi hovátartozás idegesítő kérdése mellett az alaposan összezsugorodott Bács-Bodrog vármegyének további gondokkal is meg kellett küzdenie. Ilyen volt a Bánátból és Bácskából menekült vagy elüldözött lakosság befogadásának kérdése. /40/ A főispáni jelentések 10-15 ezerre teszik számukat. Zömükben (mintegy 90 %) svábok voltak. /41/ Lehetséges, hogy ebben van némi túlzás, hiszen a főispán ezekkel az adatokkal a szovjet csapatoknak adandó beszolgáltatás mérséklését akarta elérni. Miután a jugoszláv hatóságok nem fogadták vissza a frontról és fogságból hazatérő dél-bácskai német és magyar fáriakat, ezek is itt, a határ közelében fekvő falvakban húzták meg magukat, hogy alkalomadtán kapcsolatot keressenek családjukkal, és a határon átcsempészhessék őket. A megye vezetőit a bukovinai székelyek sorsa is nyugtalanította. 1941-ben néhány család kivételével az eddig Bukovinában maradt székelységet a magyar állóm a Jugoszláviától akkoriban visszacsatolt Bácskába költöztette. /42/ Nagy részüket az 1920 után létesített, de a magyar bevonulás miatt elhagyott szerb telepesfalvakban helyezték el. A visszatérő szerbektől és a magyar hadsereg túlkapásai (Zsablya, Újvidék) miatt bosszúállásra készülő partizánoktól való félelmükben 1944 őszén Baja és Dunaföldvár felé menekültek,
