Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kőhegyi Mihály–Tóth Ágnes: Adatok a csávolyi németek kitelepítésének történetéhez
118 tömegben német származású szakmunkások. A Barankovics István vezette Demokrata Néppárt szerint: "Ebben a demokráciában a többség kormányoz ugyan, de a kisebbségnek mindig megmarad szabad véleménynyilvánítási és szervezkedési joga... nem lehet demokráciáról beszélni ott, ahol a többség elnyomja a kisebbséget..."/13/ A Magyar Radikális Párt úgy vélte, hogy a mai többségből holnap kisebbség lehet, és fordítva. A valódi demokráciában az alapvető emberi jogok az élet, a becsület, a személyes szabadság törvényes oltalma, a szólásszabadság és a közügyekben való részvétel joga - mindenkit egyenlően megilletnek. Tehát nemcsak a többség tagjait, hanem a kisebbséget is. /14/ Az 1943-ben alapított Független Szocialista Néppárt 21 pontban foglalta össze programját. Egyedül ők követelték "a fasiszták és németbarátok megsemmisítését, de nem hóhéri úton." Ugyanakkor a népoktatás teljes átszervezését kívánták, illetve annak megtisztítását minden "fasiszta és sváb mételytől." /15/ Források híján nem tudjuk végigkövetni az egyes pártok állás- foglalását és azok változását a magyarországi nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban. A megmaradtakból annyi bizonyos, hogy a készületlen- ségen túl tanácstalanság és kapkodás volt észlelhető 1943 nyarán- őszén a nemzetiségi ügyekben általában. A svábok kitelepítésének kérdésében pedig eltért az egyes pártok véleménye. A Magyar Kormány állásfoglalását, az ország belső viszonyai mellett sőt annál nagyobb súllyal, a külpolitikai helyzet határozta meg. Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés Magyarországot elvileg független (szuverén) államnak ismerte el, de ennek gyakorlati alkalmazását, illetőleg érvényesítését a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) működése és jelenléte természetesen erősen korlátozta. /I6/ A SZEB elnöke K. I. Vorosilov marsall volt. /II/ A fegyverszüneti megállapodásban csupán a háborús bűnösök felelősségre vonásáról van szó. /18/ Ennek értelmében a Kormány 1945 első felében több alkalommal is kinyilvánította, hogy nem lesz kollektív felelősségre vonás, mindössze a háborús bűnösöket kívánják bíróság elé állítani. /19/ A gyakorlatban ez némileg másképpen történt, hiszen 1945 februárjában a szovjet katonai hatóságok a Tiszántúlon élő németek egy részét deportálták. /20/ Felső-Bácska falvaiból (Csávoly, Katymár, Gara, Vaskút, Bácsborsód, Borota, Császártöltés, Nemesnádudvar, Hajós) ugyancsak ebben az időben (1945 januárjában) általában 10- 870 embert, férfit és nőt vittek ki a Szovjetúnióba, hogy ott az újjáépítésben segédkezzenek. /21/ Ezt követően lényegében hetekig - a földosztásról szóló kormányrendelet megjelenéséig nem történt semmi a kitelepítés ügyében. Már az MKP által összeállított "Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja" 2. pontja kimondta, hogy "A földreform céljára igénybe kell venni a hazaárulók, a háborús bűnösök, a Volksbund-tagok, a német hadseregben szolgáltak birtokait, és teljes egészükben, minden felszereléssel együtt el kell kobozni." /22/ Ezt a javaslatot az 1944. december 12-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány némi módosítással programjául fogadta el. /23/ A Független Kisgazda -, Földmunkás és Polgári Párt is hasonlóképpen vélekedett erről a kérdésről. /24/ Ezek után nem meglepő, hogy a földosztásról szóló kormányrendelet megjelenését követően 1945 márciusában-áprilisában újra felmerült a németek kitelepí
