Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Fazekas István: Kossuth-kultusz Kiskunfélegyházán
105 Találunk az általa szerkesztett A Csonkamagyarország című lap számaiban optimistább hangvételű írásokat is, ezekből sejtjük, hogy még a szigorú megtorló intézkedések hatásai sem törhették meg hitét a demokratikus eszmék győzelmében. "A kossuthi demokrácia, amelyért egész életemen át önzetlenül harcoltam, az elkövetkezendő rövid időn belül nemcsak városunkban, de az egész országban győzni fog." - írja. A kossuthi eszmék győzelmét Horváth Zoltán nem érhette meg. 1944-ben Dachauban halt meg. Emlékét a fel- szabadulás után fellépő koaliciós pártok: elsősorban a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt tisztelettel, a mártírnak kijáró megemlékezéssel idézte. Teljes szellemi hagyatékának birtokbavételével sajnos ma is adósak vagyunk. Röviden szólunk az 1945 utáni Kossuth-kultusz fontosabb eseményeiről. 1945-1948 a népi demokratikus vívmányok, az újjáépítés korszaka, jelentőségének megítéléséhez immár történelmi távlat adottságával közeledhetünk. A történelmi hagyományok, a vállalható legközelebbi hagyományok kijelölésében a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a demokratikus pártok programjai a Petőfi-örökség, Móra Ferenc életművének helyi kötődésével együtt a Kossuth-tisztelet, a Kossuth-kultusz folytatására is ígéretet tett. "Valóra váltjuk Dózsa, Petőfi, Kossuth, Táncsics forradalmi programját"- hirdették az ünnepi nagygyűlések szónokai, s a forradalmi hagyományokhoz legmerészebb előretekintéssel a Magyar Kommunista Párt szellemi törekvése kapcsolódott. Az egész országra érvényes művelődéspolitika jelszavaiban a "Lobogónk Petőfi" program tűnhetett Kiskunfélegyházán legvonzóbbnak, követésre méltónak, de az 1948-as centenáriumi év előkészítése a 48-as hagyományok teljességének feltérképezését is sürgette. A program szervezői a korabeli hírlapok tudósításai szerint Kossuth- szobor avatárása is gondoltak, az avatás időpontját is kitűzték. Nem a szoboravatás elmaradása az egyetlen hiánya az 1948 végén már sejthető politikai fordulatnak. A személyi kultusz korszaka a demokratikus hagyományok önkényes csonkításán jelenti országszerte. A bizalmatlanság politikai légkörében Kossuth-hagyomány maradandó hatással Kiskunfélegyházán sem erősödhetett. Megtorpan a Petőfi-kutatásokban remélt tudományos teljesítmények sora is, Mezősi legfeljebb múzeumigazgatóként, a Móra Ferenc emlékkiállítás anyagának néhány részletével - Kossuth-re- likviák bemutatásával - folytathatja azl947-es Kun Napok kiadványában körvonalazott helytörténeti-irodalomtörténeti kutatásait, majd 1956 májusában, a Móra-szobor avatásakor teszi közzé Móra ifjúkori írásait (az Ültessünk Kossuth-fákat c. cikket is), 1959-ben a felújított Kiskun Napok eseménysorozata, s főleg az ünnepi alkalomra megjelent kiadványban közölt Mezősi-írás Kiskunfélegyháza haladó hagyományai címmel főként a Holló Lajosról rajzolt portré anyagában teljesíti a Kossuth-tisztelet történeti gyökereinek, zászlóvivőinek megismertetését. Hasznos, adalék Mészáros László Félegyházi krónika című füzetének 1964-es megjelenése is, a pedagógusok iskolai munkaeszközként használták, legtöbb adata ma is hasznosítható a történelemtanításban. Az 1970-ben kiadott Félegyházi képeskönyv szövegválogatásában Mezősi Károly is közreműködött. Bizonyára az ő kiemelése alapján ismerhették meg sokan a Kossuth-levél egyik legszebb részletét. Az 1973-as Petőfi- évforduló, az 1979-es Móra-centenárium főként ifjúsági rendezvények (vetélkedők, pályázatok) részeredményeiben kapcsolódott a 48-as hagyományok értőbb elemzéséhez, dokumentumok gyűjtéséhez. Az 1980-as évek frissebb hagyományteremtő és hagyományőrző honismereti munkájából a Batthyány Általános Iskola vezetőinek, tanárainak
